Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Benczédi Gergely: A piaci és a belső Magyar utcai iskola
FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL veiéből, akit e szomorú körülményről értesítvén, kéri, hogy a székely atyafiakat készítse elő a segélyadásra. A következő 1779. évi május 11 -érői ugyané főgondnokunk körlevelet intéz mindenfelé az országba, melyben elmondja, hogy a tanítóház leszakadófélben van, s tarthatni attól, hogy tanuló ifjainkat oda öli. Különben is a helyiség oly szűk, hogy a teológiát tanuló ifjaknak negyedrésze sem fér bele. Aztán az iskola tékája is oly szoros, hogy darab időtől fogva a jótevők által ajándékozott vagy testált könyvek a földön egymás hátán vesztegelnek benne. Ezért elhatározták, hogy alakítsák át a tanító-házat (a mai 18-ik számú szobát) lakószobává, az alatta levő 1 lakószobát (a mai 28-ik számú ún. német tantermet) tékává, és építsenek egy új auditóriumot. A kőmívesekkel meg is alkudtak 750 r[hénes]frt.-ban,„de ezen kevés költségre is - úgymond - semmi fundusunk nem lévén, kényteleníttetünk jószívű, kegyes atyánkfiái adakozásaira szorulni, noha a pénznek felettébb megszorított szűk volta reménységünkben kevésbé csüggedeztet; ellenben azon kevés summának kicsinysége, valamint kedves atyánkfiainak szentséges vallásunknak megmaradásában munkás készsége bátorít, hogy kit-kit arra rendeltetett atyánkfiái által megtaláljunk, hogy az azok által előmutatandó listába bejegyezze, hogy ezen esztendőben mennyit adhat két versben, úm. a közelebb következő zsinatra és másodszor Szt. Mihály napjára. Akik pedig egyszerre mind megadhatnák, avval is Istenünkhez, szent vallásunkhoz, keresztény atyánkfiáihoz és felebarátainkhoz való szent igyekezetünket mozdítanák elé. Ebben mutatandó szíves indulatra mozdítson kit-kit a tehetsége szerint való adakozásra a bizonyos, örökké való jutalom." stb. E körlevelet mindenik espereshez és inspector curatorhoz [felügyelő gondnokhoz] elküldvén meleg hangon kéré őket, hogy osszák fel egymásközt a maguk körükben való járásnak terhét, s járjanak el minden rendbeli atyafiakat a maguk személyök szerint, s annyival is inkább unszolják,„mert nincs ma rendünkön se úr, se asszony, se nemes, se nemtelen, se ekkla, se privatus, a kinek szüksége ezen építésben fenn ne forogna; mert ha tanító-házunk nem lészen, se fiaink, se atyánkfiái, se papjaink tanítottak nem lesznek, mely szegény társaságunknak teljes elapadását szerezné." Aztán így folytatja.„Az építés oly szükséges, hogy dacára a szűk pénznek, és annak, hogy az ő saját megkezdett építése is félben áll, mégis 100 mfrt.-ot szánt és ígért, s találkoztak mások is, kik az Isten anyaszentegyházának építéséhez való szeretetöket nálánál még bővebben is ajánlották. Ezért nem is kételkedik, hogy az esperesek és inspector curatorok is köreikkel együtt ezen szükséges jónak előmozdítására mindent megtesznek, a mire atyafiságos szeretettel újból meg újból kéri is." Az azon évi június 20-án Árkoson tartott zsinatra némely esperesek már 459 frt.-ot hoztak az építésre, melynek terve és költségvetése szintén beadatott. Az adakozásban nyilvánult szép siker - amint következtetni lehet - annyira felbá-
