Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Benczédi Gergely: A piaci és a belső Magyar utcai iskola
94 A PIACI ÉS A BELSŐ MAGYAR UTCAI ISKOLA (BENCZÉDI GERGELY) torította a zsinatot, hogy a kollégium egész homlokzatának újraépítését elhatározták, felkérvén az espereseket és inspector curatorokat, hogy tegyenek javaslatot, hogy mindenik eklézsia - vagyona arányában - mennyit áldozzon e célra, és annak megfizetésére hathatósan ösztönözzék is az eklézsiákat. Az építés vezetésével Bartha Mózes pénztárnokot, egyházunknak egyik legbuzgóbb és legáldozatkészebb tagját kérték fel, aki augusztus 3-án értesíti Horváth Ferencet, hogy a kőmívesekkel 2000 frt.-ban megalkudván, az építést július 19-én elkezdette, s pénzre van szüksége. Horváth F. aug. 10-ről írt válaszában sokallja a 2000 frt.-ot, de „ám legyen - úgy mond csakhogy a tervnél nehogy többre menjünk, vagy új fundamentumot építsünk, a hol ti. nem volt épület, azért a tervet hitelesíttesse, hogy szükség esetében megmutathassuk, hogy e fundamento [az alapoktól] semmit se építtetünk. Az építést kölcsön vett pénzzel is szorgalmatosán folytassa, mert félős, hogy a káli és gálfalvi templomok ügye, mely most van legfelsőbb elhatározás alá küldve, ellenünk dől el, s akkor a kollégium építésétől is elrekesztetünk." Az adakozás iránt táplált szép remény azonban nem igen teljesült, mert augusztus 3-ról panaszos hangon ír az esperesekhez, közölvén velük a Bartha által kiküldött tervrajzot és levelet, hogy megértsék, miben áll a dolog. Mély sajnálatát fejezi ki az inspector curatorok s különösen az esperesek nagy hidegsége felett, midőn ezen szent igyekezetnek előmozdításában meg sem mozdulnak, holott elég rendelések tétetnek mind írásban, amit meg is unt, midőn látja, hogy nincs semmi eredménye, mind szóval a zsinatkor. Pedig maguknak az espereseknek kellene ezen leginkább örvendezni és mindeneket mentői nagyobb hathatósággal serkenteni. „Vévén és megértvén azért - úgy mond - tisztelendő uram ezen levelemből mostani szorongattatásunkat, végképpen kényszerítem a rendelés szerint kötelessége teljesítésére, és legottan maga, nótáriussá és inspector curator uraim meginduljanak, listába vevén minden patrónus, nemes és közrendű atyánkfiáit, s megmutatván mind előre, mind most küldött leveleinket: mentői nagyobb szorgalmatossággal gyűjtsék az adakozásokat, elküldvén katalógusokat a pénzzel együtt, hogy abból ki mit ád s ki nem ád, megtudhassuk, melyet jövendő jó emlékezetre mind magamnál, mind a Gen. Protocollumban akarok hagyatni. És ezt kinek-kinek meg is lehet mondani, hogy szégyen lesz emlékezetre hagyni a felette kevés alamizsnát, holott megtetszik a Küküllő- és Maros-köri adakozásból, hogy közönséges pap is ad 30 mfrt.-ot, cancellista, akinek csak pennája az ekéje, 4 rfrt.-ot, s marosszéki jobbágy ritka, ki alább adott, vagy ígért egy máriásnál." írja továbbá, hogy a zsinati határozat szerint az eklézsiáknak is részt kelletvén venni, normául vehetik a jobb módúak Szentgericét, mely 8 mfrt.-ot, a közepesek Désfalvát, mely 3 mfrt.-ot, s a legalsók Szőkefalvát, mely 1 mfrt.-ot adakozott, s az oda beváló ekklésiák is jövedelmükből ezen szükséget e szerint segítsék. A belső emberek pedig meg se gondolják, hogy a pap 2 frt.-on, a mester 1 frt.-on
