Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL 75 Mikor Jövedécsit 1680. január 27-én (Fasciculus II. 372.) igazgatónak beiktatták, az egész iskolát úján rendezik (in novum statum redigitur), ti. az egész coetust öt osztályba osztják. Tíz esztendővel később, 1690. február 15-én, Jövedécsi plébános lemondása után Dimén rektor és három új lektor beiktatása alkalmával feljegyzi a főnök, hogy mind a domesticus (= kolozsvári), mind a mendicans (= vidéki) gyermekeket két részre osztván két osztályt csinálnak (Fasciculus II. 469.), minthogy őket egybezsúfolni rettenetes alkalmatlan volt és sikertelen (quod in una detrudi molestissimum, imo horribile videbatur et inutile). Egyiket rudimentalistáknak, másikat etimologistáknak mondották. Amazoknak Holdvilági György szász volt a preceptora, ezeké a magyar Eperjesi István. Egyben külön termet is jelölnek ki számukra (designatur pro classe musaeum characteristicum M. juxta classem aliam) a másik mellett. És határozzák azt is, hogy az összes gyermekek az egész iskolában a leckék idején a két osztályban feltétlenül kötelesek jelen lenni, és senkinek sem szabad tanítványát a saját szobájában a klasszistól visszatartani; különben súlyos büntetés és a rektor fenyítéke alá esik. Mindezekre pedig őrködni a főnök kötelessége. Ugyanekkor kötelességévé teszik a diákoknak, hogy mindenki tanítványainak két hét alatt legalább egy ének dallamát megtanítani köteles; aki e kötelességét nem teljesíti, azt a coetus hanyagságáért minden alkalommal 15 dr.-val bünteti. A szintaxisták a főnök fegyelmezése, azaz pálcája alatt maradnak. Február 23-án kezdődnek a leckék s a poetica classis terméül a kapu feletti palatium jelöltetik ki. Ebből a határozatból következtetve megállapíthatjuk, hogy a kollégium alsó tagozatának tanulói eddig nem voltak osztályokba tagolva, hanem egy preceptor keze alatt egy tanteremben tanultak, akárhányan voltak, olyanformán, mint ma az osztatlan népiskola minden osztálya egy tanító alatt. Méltán mondotta a határozat ezt az állapotot terhesnek és siker nélkülinek. Ugyanez a helyzet volt a reformátusoknál is. Apáczai 1656. évi igazgatói beszédjében az iskolák szükségéről és elpusztult állapotáról fájdalmasan állapítja meg, hogy nincs egyetlen auditórium, ahol beszédet, közvizsgálatokat vagy nyilvános vitatkozásokat lehetne tartani. És hol van a hat klasszis számára a hat tanterem? A tanítók a zsírosabb papi állomásokra vágynak, s csak szükségből átmenetileg maradnak publicus preceptoroknak, honnan mihelyt lehet, menekülnek. A tanári testület egy-két tanár vezetése mellett ilyen állandóan változó, kellően nem fizetett tanítókból állott, kiknek működése inkább akadályozta, mint segítette a gyermekeket fejlődésükben. Apáczai a gyulafehérvári kollégium szervezete áthozásával 6 osztályra tagolta a gimnáziumot, s talán nem csalódunk, ha a Jövedécsi alatt nálunk történt tagolást az ő hatására vezetjük vissza. A publicus preceptoroknak [köztanítóknak] azt a sűrű változását, tanításra való készületlenségüket nálunk sokkal későbben, a XIX. század harmincas éveiben Brassai veszi kemény kritika alá, s a köröndi zsinat változtat a tarthatatlan helyzeten, amint később látni fogjuk. És azt is látjuk, hogy a magántanítók tanítványaikat ide-oda küldözgetve, s mindenre felhasználva el
