Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
76 AZ ÓVÁRI ISKOLA (GÁL KELEMEN) vonták a leckére menéstől. Ezen az állapoton ez a határozat mindenesetre sokat javított. 1694. december 17-én (Fasciculus I. D. 25.) már így nevezik az osztályokat: logikusok, rétorok, poéták, szintaxisták, etimologisták és parvisták. Az a szokás, hogy temetések alkalmával a diákoka gyászoló családnak halotti verseket írtak, abban a korban általános volt. A poézis tanításának ez volt az életre kiható gyakorlati próbája. Egyre-másra készültek tehát az epicediumok [halotti énekek], A legtöbbször minden költői ihlet nélkül. 1684-ben (Fasciculus II. 402). Jövedécsi alatt kimondják, hogy mindenki köteles - etiam ipsi nasutuli, quid dico? ii verő maximé [még a tudálékosak is, mit is mondok, ők igazán] - versét előbb bemutatni a poézis preceptorának, nehogy valami szégyen érje az iskolát a hiányok és hanyagság miatt. Ugyanez időben 1689-ben (Fasciculus II. 467.) eltiltják a haszontalan, trágár, szemérmetlen énekeket, melyek abban az időben nagyon el voltak terjedve, s csak az istentiszteleti és halotti énekeket engedik meg. Jövedécsi 1683 szeptemberében a konciótartás [beszéd-tartás] szokását - a főnök megjegyzése szerint -,,a diák urak nagy előmenetelére"vezette be (Fasciculus II. 396.). Nehogy pedig ez a jó kezdemény valami hanyagság miatt idővel ellanyhuljon, s a hozott törvény megszűnjék, és az iskola és igazgató tekintélye kisebbedjék, 1684. május 6-án elrendeli, hogyha valaki a maga rendjén beszédet nem mond, 50 nummus a büntetése, de úgy, hogy a következő alkalommal köteles beszédjét megtartani. A beszéd legyen jól kidolgozott, világos, tiszta, meghallgatásra méltó, építő, nehogy az Isten igéje és a vallás, mely szent, profanáltassék. Aki kondora nem megy, büntetése mindannyiszor 2 dr.; aki a maga sorában nem beszél s azután sem, 1 frt. a büntetése. A mezőre és erdőbe való kimenetel az egész korszakban szokás volt. 1628. május 10-én olvassuk (Fasciculus I. 65.), hogy a gyermekeket kiviszik a mezőre recreandi animi causa [felfrissülés céljából]. Ugyanez év július 3-án (Fasciculus I. 66.) az összes gyermekeket kiviszik a diákokkal együtt epret szedni. 1641. június 24. és július 8-án szintén (Fasciculus 1.218). Sőt 1643. szeptember 29-én a coetus azt határozta (Fasciculus II. 17.), hogy 25 pénzbüntetést fizet az, aki nem megy ki az erdőbe recreatiora. Ezt Dálnoki Mihály rektor jóváhagyta, de Baumgarthus eltörölte. Baumgarthus rektor alatt 1657. június 1-jén (Fasciculus II. 129.) a közvizsgálatok befejezése után hoznak egy határozatot, amely élesen bevilágít az akkori viszonyokba, s a leckérejárás ellenőrzésének elhanyagolt voltába. „A nagyobbik iskola tanulói tanulásának előmozdítására, a hanyagoknak a nyilvános leckék látogatásában megjavítására"a régi törvények fenntartásával rendelik, hogy ezután az ökonómusok a leckeórákon a tanulókat szemmel tartsák az auditóriumokban, a hiányzók neveit feljegyezvén a professzoroknak átadják, hogy aztán a rektor komolyan meginthesse azokat. Ha valaki egy héten 3 leckét igaz ok nélkül mulaszt, annak a hétnek a jövedelméből nem részesül.