Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL 1656. november 20-ra teszi, s azt mondja, hogy Apáczai II. Rákóczi György fejedelem parancsából ezen a napon vette át az újonnan épített kollégium igazgatását.” Ha ez igaz volna, akkor a főnök nem beszélhetne „vicina scholá"-ról [szomszéd iskoláról], ami arra mutat, hogy 1658. december 31-én a tanítás még ott folyt. S így valószínűen az a Szalárdi krónikája nyomán alkotott hozzávetése sem helyes, hogy II. Rákóczi uralkodása első felében segítette befejezéshez az iskola épületét. 1674 októberében (Fasciculus II. 308.) Bánffy Dénes Kolozsvárra érkezik, s elrendeli a ref. kollégiumban a közvizsgálatok megtartását. Ezekre a mi papjaink, tanáraink és diákjaink is meghívattak, ahol miután tanulóink közül néhányan elég szilárdan opponáltak, Bánffy rendeletére tanáraink is opponáltak. Plébánosunk a Kolosszei levél II. 9. alapján hosszú magyar vitát állt a professzorral. 1682 májusában (Fasciculus II. 382.) Cserei Mihály szekundanus, Cserei Farkas fia, elkövetett kihágásai és gonoszsága miatti félelmében, kiszökött az iskolából, a református iskolába (in scholam adversae partis [a túloldalon lévő iskolába]) ment, áttért a református vallásra, s mint apostata [hitehagyott] „megbocsáthatatlan bűnbe esett", mondja a főnök. Híven jellemzi a kort, amit a városi közgyűlés jegyzőkönyvében a diákok fegyverviseléséről olvasunk. 1618. január 2-án ezt a végzést hozzák:„Minthogy az ifjúságnak idő után a széjjeljárásából sok gonoszság következik, végeztetett, hogy ezután 8 óra, vagyis a takarodó harangozás után a városban fegyveres kézzel széjjel járni ne legyen szabad... Kérik a százférfiak a bírót és tanácsot arra is, hogy mikor mestert hívnak az iskolához, adják eleibe, hogy a deákok az iskolában fegyvert ne tartsanak, hanem mind akik most vannak az iskolában, mind akik ezután jőnek, fegyverüket a mesterhez adják be, s mikor a városról elmennek, akkor adja ki; 8 óra után az iskolán kívül a városon széjjel járni senki se merjen, mert megfogván a bíróhoz viszik, s mások példájára megbüntetik". Hiába hozza a tanács a szigorú tilalmat, a kardviselés, s az azzal való vitézkedő visszaélés az egész század folyamán tart. Künn a világban a 30 éves háború dúlt, s az iskola belül mit mutathatott mást, mint a külső világ képét kicsinyben. 1639 októberében (Fasciculus I. 177.) végezték a tiszteletes urak és a tanács, hogy az iskolában senki kardot ne hordjon, kivont karddal senkit ne bántson, s ha megkísérli, irgalom nélkül kizárassék. Senki a városban vagy azon kívül fegyvert ne viseljen, mert az őrök megfosztják, s szégyent hoz magára. 1614. február 15-én (Fasciculus 1.235.) egy felmerült eset alkalmából, mikor egy diák kivont karddal rontott rá egy másikra, megerősítik a régi törvényt, és szigorú végrehajtását rendelik el. 1645. november 3-án (Fasciculus I. 263.) egy diákot azért zárnak el a város tornyába, hová a gonosztevőket szokták, mert a Közép utcában részegen, kivont karddal összevagdalt egy kocsist. 1696 februárjában (Fasciculus I. D. 45.) két diákot keményen megbüntetnek, mert a coetusban kivont karddal hadonásztak és többeknek kárt okoztak. Ez a diákvirtus a következő században is tart úgy, hogy Szentábraháminak 1727. május 5-én el kell rendelnie (Fasciculus IV. 388.), hogy akinek fegyvere van, a coetusból
