Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL 61 lási meggyőződés zaklatottjainak, a XVII. század közepén szűkkeblű ridegséggel saját gyermekeit kergette tűzhelyeitől idegen földre". A száműzöttek útra keltek tehát Poroszország, Szilézia, Németalföld, Németország és Svájc felé. Egy 380 tagú csoport Erdélybe indult Magyarországon át. A határon rablók támadták meg őket, s mindenükből kifosztották. A kirablás -amint Uzoni írja - Przipcovius lengyel író szerint a német császári katonaság által történt, kiket erre a szerencsétlenek üldözői bujtottak fel. Ez az eset s Erdélyben a fejedelemválasztás miatt dúló belháború sokakat visszatérésre birt. 30-40 család Erdélybe jött s ezek Bánffyhunyadon, Bethlenben, Ádámoson, Árkoson és Kolozsvárt telepedtek le. Hogy milyen állapotban voltak ezek a szerencsétlen száműzöttek, olvashatjuk az 1661. évi március 15. kolozsvári zsinatnak az esperesekhez intézett körleveléből, melyben a híveket segélyezésre hívta fel. Eddig táplálták őket, de „gyenge állapotunk szerint, melybe ezernyi szomorú esemény, városunknak vadul dühöngő tűz által elpusztulása, mind az egész országnak, mind különösen Kolozsvárnak a törökök és tatárok által kétízben kegyetlen megsarcoltatása és kipusztulása miatt jutottunk", tartanak tőle, hogy szükségükön segíteni nem fogunk tudni. A kolozsváriak a mezteleneket ruhával, az éhezőket élelemmel, a szegényeket útiköltséggel, az elfáradtakat kocsival látták el, falaik közé, hajlékaikba, karjaikba, ágyaikba fogadták. Azt a szinte védnöki vagy bírói szerepet, amelyet a lengyel unitárizmus annál fogva, hogy előbb keletkezett, az erdélyi unitárizmus felett a XVI. században gyakorolt, s melyet ez kegyelettel elismert, most azzal fizették vissza, az erdélyiek, hogy szeretettel teljes részvéttel fogadták házaikba, s minden módon segítették őket. A pestis is áldozatokat követelt tőlük úgy, hogy alig maradt 30 családfő életben közülök. De a trinitáriusok ezeket sem akarták megtűrni, s az unitáriusoknak ki kellett mutatni, hogy a fejedelem engedélyével jöttek be, s az ő eklézsiájuknak tagjai, s nincs semmi ok rá, hogy az ország törvényeinek kedvezéséből kizárassanak. így lett vége az üldözésnek. A Monostori út déli oldalán a várkaputól nem messze egy házat vettek: a lengyel eklézsia háza, itt lakott papjuk, itt tartották istentiszteletüket. A lengyel unitáriusok számbeli és szellemi gyarapodást jelentettek nekünk. A református fejedelmek alatti elég nagymértékű átállások után támadt hiányokat némileg pótolták. Kitűnő tudósok és egyházi szónokok kerültek ki soraikból. A kolozsvári magyar és szász polgárság közti viszonyt sok civódás után 1568-ban a királyi törvényszék szabályozta. E szerint mindkét nemzet saját nyelvén tartotta a nagy- és kistemplomban felváltva az istentiszteletet s más egyházi szertartásokat. A kollégiumban is magyar rektor után szász következett, s magyar rektornak szász lektora volt, s viszont. A szászoknak tehát németül beszélő pap kellett. Az erdélyi szászság az universitása végzése következtében lutheránus maradott, s unitárius papot nem képeztetett. Kolozsvárnak tehát kívülről kellett sza-
