Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
62 AZ ÓVÁRI ISKOLA (GÁL KELEMEN) badelvű, németül beszélő papokat behozatni. A plébánosnak és papoknak, mert kevés volt a jövedelem, szükségből sokszor tanítaniok kellett a kollégium felső tagozatán lektori, s nem ritkán rektori minőségben is. E viszonyok következtében került be első külföldi gyanánt Lengyelországból Erasmus János, előbb másodpapnak, majd 1593-ban plébánosnak. Második lengyelországi prédikátor Radecius Bálint, a luklavicei iskola rektora; először pap, később rektor, 1616-tól 1632. augusztus 18-ig püspök. Fia, János, szintén a szászok prédikátora, 1664-ben halt meg. Másik fia, Mihály, lektor. Utána következik Stegmann Joachim, a rakowi iskola rektora, előbb szász prédikátor, nemsokára rá rektor. Stegmann után Frank Ádám, a rakowi iskola rektora, a szász prédikátor, kivel három lengyel úr is jött „látásnak okáért" Kolozsvárra, s kiket 1633. július 27- től augusztus 12-ig tartó itt időzés után Ördög András és Huszár Péter tanácsosok Bártfáig kísértek visszafelé útjukban. Ez a három lengyel úr: Stasiczki, Stoiniczky és Kresz, kiknek nemcsak Frank elkísérése volt a célja, hanem az, hogy vallásuk követőit felkeressék, velük összeköttetéseiket fenntartsák. Stoiniczky az a Statorius János, lengyel szocinianus lelkész, aki 1638-ban Hollandiából Frank lelkészhez Kolozsvárra levelet küldött. 1612-ben, 23 éves korában, Rakowban lelkész, 1638- ban Lengyelországból elűzetve, Hollandiába menekült, ott volt 1639. április 8-ig, mikor az amszterdami polgármesterek felszólítására elhagyta az országot, s viszszament Lengyelországba, hol 1654-ben meghalt. Levelében írja: kíváncsi és ég a vágytól, megtudni részletesen, mi történt a szombatosokkal, főleg azért, hogy holland barátaik meggyőződhessenek, hogy üldözésüknek nem ők az okai; és azt is szeretné tudni, hogy vége van-e már annak a szerencsétlen veszekedésnek, amit Ravius az övéivel kezdett. Mert bár száműzött, semmi sem vesztheti el az ő erdélyiek iránt való érdeklődését. Ennek a levélnek jelentőségét az adja meg, hogy Rákóczi maga küldte el Hollandiába, mégpedig Bisterfeldtől, s amint Voetius megjegyzi,„kétségtelenül a keresztény vallás iránti szerétéiből és a hollandok figyelmeztetésére". Látszik ebből is, hogy az unitáriusok gyengítése és letörése, s a református egyház erősítése, nemcsak Erdélyben, hanem az ország határain kívül is szívén feküdt. Ez időben az egyházi mozgalmaknak erősen internacionális jellege volt. Voetius a levélhez készített jegyzetekben a remonstransokat gyanúsítja, a zsidózókat Dávid Ferenc követőinek mondja. Statoriust azzal vádolja, hogy nem sikerülvén Lengyelországban és Erdélyben a tanok elterjesztése, most erre az országra vetették szemüket. A levél kiadásának célja az, hogy a szociniánizmusra csapást mérjen, ha a holland remonstránsok között is volnának hívei. Lengyelországból 1648. május 20-án hozták Baumgarth Bálintot rektornak, ki Frank halála után prédikátor is lett, se két hivatalt 1661. június 11-ig vitte, mikor plébánossá választották. A Lengyelországból jött rektorok és lektorok sorát Palaeologus nyitja meg. Azután következnek: Pinczovita Mátyás, Franken Keresztély, Fischer Simon, Bohemus János, s a már említett Radecius Mihály, Koblanyiczky
