Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
60 AZ ÓVÁRI ISKOLA (GÁL KELEMEN) kiválik a lutheránus egyházból, s megalkotják az ecclesia minort, azaz a lengyel unitárius egyházat. Ugyanakkor elterjednek az unitárius nézetek az ország keleti részében, Litvániában is, hol a mozgalom feje Radzivill herceg. De a mozgalom további terjedését a következő tizedekben gátolta az antitrinitárius egyház kebelében keletkezett sok szekta. 1570—90-ig annyi véleménykülönbség állott elé, mint csaknem a kereszténység első napjaiban. A sok veszekedés, civódás sokakat visszatérített a katolikus egyházba. Socinus Faustus e különböző szektákat egy antitrinitárius egyházba igyekezett egyesíteni, melyet halála (1604) után lengyel testvéreknek és szocinianusoknak is neveztek. Központjuk Rakow, a„szociniánus Róma", mások szerint a „szarmát Athén", hol egyetemi színvonalú főiskolát és nyomdát állítottak. Socinus főmunkája a rakowi káté, mely 1605-ben, tehát halála után, lengyelül, 1609-ben latinul jelent meg, s mely az öszszes lengyel unitáriusokat dogmailag egyesíti. Ez időtől fejlődött és erősödött az unitárizmus egységben s tovább terjedett 1620 táján Volhiniában is, hol a nép a kisorosz, a görög egyházhoz tartozott. De a lengyel unitárizmus sorsa nemsokára rosszra fordult. A jezsuiták 1561-ben behozatván elkezdték ellensúlyozó munkájukat, amely III. Zsigmond alatt (1588-1632) mind nagyobb tért foglalt, s mind támadóbban lépett fel. Az unitáriusok látván a veszedelmet, több ízben s utoljára 1619-ben megkísérelték a szövetséget a reformátusokkal, de sikertelenül. 1638-ban panaszt emeltek a szocinianusok ellen, hogy két rakowi tanuló a Krisztus-képre nyíllal lövöldözött. Erre a szenátus az unitáriusok rakowi templomát, főiskoláját és könyvnyomdáját bezáratta, papjaikat, tanáraikat száműzte. Azután más városokban is folytatódott az üldözés. Iskolájukat Volhiniába tették át, Kisielinbe. 1644-ben az országgyűlés semmis ürügy alatt ezt is megszüntette. 1647-ben Schlichtingius János unitárius hittudóst száműzték s az unitárizmust védelmező lengyel nyelvű munkáját bakó által megégettették. 1655-ben az országot minden oldalról ellenség szorongatta: a svédek Károly Gusztáv alatt, s keletről az oroszok. Általános felkelés megmentette az országot, de a felkelést a katolikusok erős fanatizmusa követte. Békekötés után bosszújukat az eretnekeken - a svédek is azok voltak - töltötték ki. Az 1658. évi országgyűlés kimondotta, hogy az 1573. évi türelmi törvényt nem terjeszti ki a Krisztus-tagadókra és az unitáriusokat felhívta, hogy 3 év alatt katolikusok legyenek, vagy pedig javaikat eladva az országot örökre hagyják el. Eltiltották az unitárius istentiszteletet, és megtiltották, hogy evangélikus hitre térjenek. Az 1659-es országgyűlés már csak egy évet tűzött ki, s 1660. július 10-e volt az utolsó határnap a lengyel unitáriusokra nézve. Néhány száz lengyel nemes család meggyőződésének mindent feláldozva elhagyja az országot. Még ma is tisztelettel kell meghajolnunk e hithűség előtt. így történt, hogy az „a nagylelkű Lengyelország, mely a XVI. század közepén tárt karokkal fogadta a nyugati országok üldözöttjeit, s menhelyet adott a val-
