Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL 43 sükre volt bízva, mikor éljenek vele, s mikor ne:„Valahányszor eszitek és isszátok." A csecsemők keresztelését is elhagyták, mert a dési egyezség parancsolja, hogy megint gyakorlatba kell venni. Socinus senkit sem keresztelne meg, míg a hitvallás és keresztelés megértésére meg nem ért. Ez a zsidózás szombatossággá csak akkor lett, mikor az elmélethez a szombat megülésének gyakorlata járult. [...] A szombatosokról kifejezetten az 1610. évi besztercei országgyűlésen van szó; azokról az innovátorokról, kik „sidó hitet és sidó rítust követvén, Isten ellen való káromlásokat szólnak", s elrendelik, hogy „efféle religion valókat az jövendő gyűlésre citáltassa Felséged, holott ha ad meliorem mentem [jobb meggyőződésre] nem redeálnak, törvény szerint büntettessenek. Interim [azonközben] a papok, kik káromlást szólottának, tisztességes custodia [őrizet] alatt tartassanak". A szombatosság, mind jobban közeledvén a zsidózás felé, „botrány volt Európa szemében", mondja Pokoly (i. m. II. 67.), ki elismeri, hogy a református egyház„ez ügyben nem nélkülözte a teológusok ismeretes türelmetlenségét". 1618-ban nyilvános disputációt tartottak az unitáriusok és reformátusok között Gyulafehérvárt, a fejedelem jelenlétében. Az utolsó hitvita ezelőtt egy félszázaddal tartatott Vásárhelyt János Zsigmond előtt. De mennyire más volt akkor a helyzet! Akkor mi voltunk felül, s a reformátusok leszorítása volt a szándék. Most felcserélődött a szerep. A reformátusok a támadók, s az unitáriusok a védekezők. A cél pedig az, hogy az unitárius kivettessék a recepta religiók sorából azon okból, hogy nem állanak a János Zsigmond korában elfogadott hittani alapon, mert nem hiszik a Krisztus istenségét. A vitatkozó részünkről Csanádi, a kollégium rektora, a reformátusok részéről Geleji Katona, a fejérvári rektor. A vita hevében Csanádi a Krisztust „csinált" Istennek mondotta, s ezzel úgy felingerelte a fejedelmet, hogy csak előre megnyert salvus conductusa [oltalomlevele] mentette meg a kemény büntetéstől. Ezután a vita után a reformátusok részéről széltében hallani lehetett a vádat, hogy az unitáriusok előtt a Krisztus nem több, mint a törökök előtt. Az 1618. évi (nov. 4-21.) országgyűlésen maga a fejedelem tett előterjesztést a zsidózás terjedésének meggátlására s a zsidózók megbüntetésére. Az országgyűlés az előterjesztést elfogadta, s rendelte, hogy „a bevett vallásokon kívül való haeresiseket [eretnekséget]" követőket, ha karácsonyig valamely bevett vallásba nem térnek, Őnagysága maga elő idézze s megbüntesse „mind magokat, mind peniglen azoknak patronusát, promotorit és factorit". De támadták az unitáriusokat is. Azzal vádolták, hogy inkább ragaszkodnak a zsidó és török, mint a keresztény valláshoz. Radecius már másnap Apológiát adott be a fejedelemhez azok ellen,„kik az unitárius vallást török vallásnak lenni erősítik". Pokoly szerint a vád túlbuzgóság műve volt, s veszedelmet nem hozott az unitáriusokra, ami nem felel meg a valóságnak. A fejedelem rendeletet adott, hogy a szombatosok kikeresése végett még ezen évben zsinatot tartsanak. Ez a zsinat Erdőszentgyörgyön tartatott Keserűi Dajka elnöklete alatt.
