Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
32 AZ ÓVÁRI ISKOLA (6ÁL KELEMEN) dévai országgyűlés szeptember 13-án kimondotta, hogy Kolozsvárt, mint a császár hűségétől eltért városban, római katolikus istentiszteleten kívül mást tartani nem szabad, a főtéri templomot s a többit is mind, parókiájukat, összes egyházi javaikat, kollégiumukat adják át a jezsuitáknak; fizessenek 70.000 frt. hadisarcot, a kormányzó híre nélkül bírót és tanácsot nem választhatnak, a kapuk kulcsa egy császári kapitánynál álljon. Basta a dévai gyűlés után Kolozsvárra jő. Az egyház vezető emberei menekültek, ki ahová tudott. Torockai Máté püspök sokáig lappangott erdőn, mezőn, Torockó rézbányáiban. Göcs Pál Lengyelországba menekült. Csanádi Pál -Pokoly szerint -Olaszországba ment tanulmányai öregbítésére. Egyedül Broser János maradt itthon „német ruhában", s Segesvári szerint „orozva is"életveszélyek között prédikálta híveknek. 1603 októberétől 1605. júl. 21-ig Biró Sámuel házában tartották titokban az istentiszteletet. A templom elfoglalása július 17-e után mindjárt megtörtént, csak a hivatalos helybenhagyás hiányzott. Ezt rendelte el Basta 1603. okt. 2-i parancsában, s meghagyta a város főbírájának és esküdt polgárainak, hogy miután a jezsuitáknak templom helyett templomot adott, az ahhoz tartozó malmot, kerteket, szőlőket s minden egyebeket adjanak át a jezsuitáknak. 1603. szept. 27-én Krausenegg Pál és Hoffmann György császári biztosok ajánlják, hogy folyamodjék a város a felséghez, s kérjen engedélyt, hogy a magyar és szász nemzet külön-külön prédikátort tarthasson. Az 1604. dec. 28-i gyűlésből kéri a tanács, hogy „szokott régi szertartásuk szerint prédikáltathatnának és hallgathatnák az úr igéjét, minthogy a közönség is felette igen szomjuhozza". Az 1605. jún. 8-i közgyűlésen bejelentik, hogy a prédikálást megengedték. Bocskai uralomra kerülvén az elvett templomok, iskola és minden vagyon visszaadását elrendelte. De a visszaadás nem ment simán és akadályok nélkül. A városi jegyzőkönyv leírása szerint így történt: A katolikusok a rendelet e pontja ellen kérést adtak be. A tanács 1605. jún. 21-én „szavazatok többségével" kimondotta, hogy a kérés „a városnak legelső és legfőbb kívánsága ellen van", és „lelkiismeretek ellen semmiképpen rá nem mehetnek, sőt arra semmi úton senkinek szabadságot nem engedhetnek". Mi történt ezután, nem tudjuk, de a júl. 16-i közgyűlés már az átadással foglalkozott. A jezsuiták rektora Kadi atyával a gyűlésbe ment, s azt kérdezte, mik azok, amiket a város visszakíván. A gyűlés a város nevében kívánta a templomot, iskolát, plébániaházat minden hozzájok tartozó jókkal, „mind a városi urainknak házakkal együtt". A rektor azt felelte, hogy ők azok közül „hatalmasul semmit sem bírnak, hanem törvényesen bírják, Báthory fejedelem emberei és a tanács bocsátották kezekbe". A közgyűlés bebizonyította, hogy nem törvényesen bírják, hanem erőhatalommal foglalták el, amint ezt a két jezsuita atya levele igazolja, akikkel az elvételt annak idején aláírásukkal ismertették el. Erre a közgyűlés „szavazatok többségével" kimondotta, hogy mind a két templomot adják vissza,„a plébániaházból pedig a jövő kedden estére minden marhástól kiköltözzenek, a leltárt, amivel elfoglalták, adják ki. A bírónak legyen gondja e
