Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL határozat végrehajtása, hogy se marhájokban, se személyökben senkitől meg ne bántódjanak. Ha e végzéseknek nem engedelmeskednek és a városból ki nem költöznek, oltalmát megvonja tőlük". A júl. 21 -i közgyűlés már megállapítja, hogy a jezsuiták a városból kimentek, s intézkedik a Göcs Pál plébánosnak való átadásról, akinek meghagyja, hogy „istenes lelke szerint" elégítse ki a prédikátori rendet, „akik mind hevet, mind hideget velünk együtt tűrtek, szenvedtek, nem különben az iskolához valókat is egészen elégítse ki, valakiknek valamivel tartozik úgy, hogy azok is, nyavalyások, hálával vehessék, egész béröket fizesse meg nekik". A római katolikusok nem nyugodtak meg a végzésen. Lépéseket tehettek sérelmeik orvoslására, mert az augusztus 23-i közgyűlés ilyen végzést hoz: „Ami a háromságos atyafiak indulatjukat illeti, meghatároztatott, hogy a bíró minden haladék nélkül az idősebbekből számosokat gyűjtsön be és azokat hívassa meg, akikről tudja, hogy hit alatt való kötelességüket megszegve a város bevett vallása ellen (contra receptam religionem civitatis) törekednek, s intsék meg őket fenyítékkel, hogy a praktikájoktól megszűnjenek, s azt se titkon, se nyílván ne folytassák, mert a város semmi úton nem szenvedi, hanem különben úgy megzabolázzák, hogy mindeneknek például lesznek". Ezek szerint az iskola 1603/4. és 1604/5. iskolai években nem működött. Bocskai Medgyesre országgyűlést hívott. Az ingerült papság szenvedélyesen izgatott a jezsuiták ellen. Legerősebben szólották ellenük a Torockó bányáiból előkerült Torockai Máté ésTasnádi Mihály, az újonnan választott református püspök. Támogatóik voltak a kolozsvári bíró és követek. Most van az alkalmas idő - mondották-, mikor megszabadulhatunk az„átkos páterektől". A jezsuiták ügyét Pater Argenta védelmezte, hogy ők nem bálványimádók, nem foglalkoznak politikával. Lehurrogták, mire abbahagyta védekezését. De Bocskai nem engedett a közhangulat nyomásának, megvédelmezte őket. Egy félév múlva azonban bizonyos titkos machinációikról értesülvén„articulus nélkül"száműzte őket Erdélyből. Az egyház és iskola Bocskai alatt, kit a császár a választó fejedelemhez írt levelében ariánusnak mond, de aki ennek ellenére éppen nem szerette az unitáriusokat, szorongattatásaiból, aléltságából kiszabadul. A Basta-korszak végén mindenütt rom és pusztulás. Az unitárius lakosságú Dést Basta, Tordát a hajdúi felégették, elpusztították. Kolozsvárt a nyáj pásztorok nélkül. A püspök, papok, tanárok idegenben bujdostak. A vezetés nélkül maradt nép között a szombatos rajongás napról napra hódított. Torockai Máté Bocskaitól megkapván püspöki megerősítő diplomáját erős kezekkel kezd a romok eltakarításához és az építéshez. A szombatosokat kirekesztette az egyházból. Bocskai 1606. dec. 29-én Kassán hirtelen meghalt. Holtteste Kolozsvárra vitetvén a piaci nagytemplomban tartatott 1607. febr. 7-én a gyászszertartás, hol Samarjai Márton rektor búcsúztatta. Az eget sötét felhők borították. Szakadó záporban kísérte a város közönsége a Gyulafehérvárra induló halottaskocsit, melynek kerekeit az elváláskor Györgyfalva határában könnyezve ölelte.
