Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
kátorokot is fizetnie kellett. Fizetésjavítást kért, s ezért híveivel hosszú ideig, 1571. jan. 3-tól egészéven keresztül, egyezkedett. Ennek oka minden valószínűség szerint az ő anyagi zavaraiban keresendő. Udvari pap korában saját eklézsiájában alig kellett szolgálatot teljesítenie. 1572-ben felajánlja, hogy mindkét nemzet részére szolgálni fog, csakhogy a magyar prédikátor tartásdíját megtakaríthassa (Jakab Elek: Kolozsvár története II. 216-217). Családi életében is egymást érték a szomorúságok. 1573-ban meghalt veje, Sommer és leánya. Ugyanez évben másodszor nősült, de nem élt nyugodt házaséletet, mert nemsokára perpatvar folyt közöttük, amely válással végződött. Ezek a tanbeli egyenetlenségek, a kedvezőtlen politikai viszonyok és súlyos anyagi gondok az oka, hogy 1573. dec. 27-én olyan aggodalmak között írja Krakkóba Palaeologushoz, hogy minden nap rosszabbra fordul sorsuk. Házassági pőre sem lehetett kedvező hatással az unitárius egyház fejlődésére és erősödésére. A második nagy csapás az unitárizmusra Békés bukása (1575. júl. 7-én a szentpáli csatában). A trónért folytatott ezen küzdelem éppen vallási háttere miatt vált olyan véressé. Nem véletlen, hanem tudatos tervszerűség, melynek célja az unitárius hívek megfélemlítése volt, hogy Békés híveit Kolozsvár piacán fejeztette le. Az önbizalom megrendült, a kicsinyhitűek ingadozni kezdettek. Az 1576 januáriusi medgyesi országgyűlés az unitárius szuperintendensi címet törvényesíti,„csakhogy a vallás dolgában semmit ne újítson, hanem amiben találtatott, azon állapotban maradjon". De ugyanez évi kolozsvári országgyűlés a zsinattartást csak Kolozsvárra ésTordára korlátolja. Viszont a következő évi tordai országgyűlés a református püspököt egyenesen felbiztatja, hogy„a más valláson levő papokat is serkentve, intve, tanítva az ő nézeteire" vonhassa. Lehetetlen nem látni itt azt a célt, hogy Dávid Ferenc egyházát gyöngítsék, híveinek számát apasszák. Báthori Kristóf egészen öccse politikáját folytatta. 1578. ápr. 24-én [az] országgyűlés megalkotta azt a végzetes törvényt az innovátorok ellen, amely oka lesz Dávid Ferenc tragédiájának. Ennek előzményéül tudnunk kell, hogy a jezsuiták ez időben szállingózni kezdenek be a városba, s a Ferenc-rendiek zárdájában titkon istentiszteletet tartanak. A százférfiak 1577. szept. 1-jei gyűlésükön felszólalnak ez ellen, sminthogy„a klastrombán ismét elkezdődtek a bálványozások", kérik a fejedelmet, hogy a bajt szüntesse meg. Erre a kérésre volt válasz a Dávid Ferencet s híveit sújtó országgyűlési végzés, melyet Dávid Ferenc eltiltása a szószéktől, nemsokára letartóztatása, a tárgyalás, elítélése, a börtön és halála követett. [...] Székely Mózes dicsősége rövid ideig tartott. Brassó mellett Radul vajdával szemben nemsokára maga is a csatatéren maradt. Basta hadával megjelent Kolozsvárt, s ezzel megkezdődött az unitáriusok szenvedése. Náprágy püspöknek Rudolf császárnak adott tanácsait szószerint megfogadta. Iszonyú boszút állt a városon, amely akkor teljesen unitárius volt. A városi tanács hiába védekezett, hogy nem a polgárság a hibás, hanem a nép, amely közé sok falusi paraszt is vegyült. A FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KO L L É 0 I UM TÖ RT É N ÉTÉ B Ő L
