Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
28 AZ ÓVÁRI ISKOLA (6ÁL KELEMEN) 100 véka búzát küldött, melyet elosztottak s„az igazgató kérésére" a szászoknak is adtak 1-1 vékát „ita tarnen, ne id in usum abeat" [habár nem volt szokásban], 1689. februárjában (Fase. II. 453.) Tholdalagi János küld ugyanannyit úgy, hogy a szászokkal egyenlően osszák el. Ezt megtették „contra consuetudinem, hoc nulli usurpare licebit nisi ex dispositione conferentis"[annak a szokásnak ellenére, hogy semmilyen jogot nem formálhatnak, ha csak a hagyakozó erről nem rendelkezik], mondja a főnök. 1688. május 1-jén (Fase II. 444.) Konc György neje küld pénzt, melyet elosztanak, s a szászoknak is adnak„nem jog szerint, hanem könyörületességből", mert az igazgató „sokat fáradott ez összeg megszerzésében, s az ő kérésére adtunk 1 frt.-ot". Ezekre a példákra hivatkozott a főnök, mire a rektor elrendeli, hogy amit ezután adnak vagy hagyományoznak a coetusnak, nem kifejezetten a magyaroknak, abból a szász unitáriusok éppen úgy részesülnek, mint a magyarok (Fase. IV. 106-107). Fia egy szász tanuló egy vagy két heti divízióját elveszti, az az összeg nem a magyarokat, hanem az azon heti közszolgálatot ellátó szászokat illeti; szóval a levont összeg, kivéve a rektort és szeniort illető részt, az azon nemzetbeli coetust illeti. Mindez azt mutatja, hogy a szász és magyar unitárius diákok között nem volt valami nagyon szívélyes és barátságos a viszony. Ezt igazolják a következő esetek is. 1635. aug. 27-én (Fase. I. 132.) a szászok eltávoznak az iskolából, mert az igazgató két szász tanulót megpálcázott. De szept. 5-én helyreáll a béke, s viszszatérnek az iskolába. 1643. szept. 12-én (Fasc. 1.232.J Flantzburg Péter szászt, ki 18 évig volt a kollégium tagja, mert a városban mindenütt rosszakat beszélt vallásunkról, s rágalmazta és gyalázta az igazgatót és lektort, kitiltották az iskolából és coetusból. Egy alkalommal (Fase I. C. 24.) a szász tanulók a magyar főnök rájuk vonatkozó szavait a szász coetusban helytelenül adták elő. A főnök azt mondta nekik: Mind is négyen vagy ötön vattok". A szászok így adták elé: „Mind disznók vattok". A rágalomért ünnepélyesen bocsánatot kellett kérniök a főnöktől és coetustól. A főnök megjegyzi: ha nem lett volna elnéző irántok, két hónapi divíziót veszítettek volna el. Egy más alkalommal (Fase. I. C. 27.) mennyegzőről visszatérő szászok egymás között veszekedni kezdenek - valószínűleg a kapott pénzen vesztek össze. A magyarok lecsendesítik, de a preces után megint folytatják, s nem akarnak lecsendesedni. Ezért a főnök hármukat börtönbe záratja, s a negyediket is őrizet alá véteti. A következő napon kezesek jótállása mellett kiengedi őket a börtönből. 1704. máj. 24-én (Fase. III. 129.) Auner György szászt felveszik, s a főnök megjegyzi: minthogy a szászoknak nincs coetusa, a magyarokéval azonos törvények alatt lesz. 1721 novemberében (Fase IV. 273.) Sombori Ferenc régebb szász, most magyar kántor kéri a részét a divízióból, mint volt akkor, mikor a szász eklézsia még virágzott, ami megszűnt a templom elvételekor. A kérdést hosszadalmasan tárgyalják s dönteni nem tudván felette, Simon Mihály elébe kerül, aki azt mondja,
