Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL osztozkodtak. Máskor Gaszner Bernád temetésén felváltva énekeltek magyarok és szászok (1674. jan. 10. Fase. II. 302.). 1675. jan. 4-én (Fase. II. 311.) Kabos Gáborné búzaadományából bejött pénzből a szászoknak is adtak, de csak az unitárius vallásúaknak. 1685. jan. 16-án (Fase II. 406.) Kövendi Mihály 60 frt. adományából az unitárius szász kántor egész, a szász diákok félrészt kaptak, de - teszi hozzá a főnök -„nem a törvény erejénél fogva, ami semmire sem kötelez, hanem az adományozó kívánsága szerint". 1698. áprilisában (Fase. III. 30.) szász tanulókat 24-24 dr. büntetéssel illetnek; az összeget a főnök magának tartotta meg. A szászok ellentmondtak, s azt vitatták, hogy ez a törvény szerint nemcsak a magyarokat illeti. Az összeget az igazgató és lektorok a főnök részére ítélik meg. Ugyanez évben (Fase III. 38.) sem az unitárius, sem a lutheránus szászoknak nem adtak Pekri Gábor 20 frt. adományából, mert a magyaroknak volt adva. Aki a szászok egyetemes temetéséről (funus generale) elmarad, 5 dr. a büntetése (Fase I. C. 17.). Ha egy polgár szász nemzetiségű feleséget vesz, s nem a magyarok templomát látogatja, nem a magyarok, hanem a saját nemzetiségű tanulók kötelesek énekkel üdvözölni: de ha másokat hívnak, azok is elmehetnek (Fase. I. C. 6.) - 1626. szept. 23-án hozzák ezt a határozatot. 1642. márciusában (Fase. I. 224.) összekülönböznek a magyar és szász diákok, mert a szászok részt kérnek a temetési pénzből, de a magyarok nem adnak, mert „csak a temetés díszéül voltak és semmit sem szolgáltak". 1696 májusában (Fase. I. D. 52.) viszály támad közöttük az üstök jövedelmének felosztása kérdésében. A tanárok elrendelték, hogy a jövedelmet közösen osszák el. Ámde a szenior szerint ez nem volt szokásban 1677 óta. Az ügy tárgyalásra kerül a parochiális házban a magyar és szász patrónusok között. Amazok tagadták, ezek sürgették, hogy nekik is kell adni. A határozat az lett, hogy közösen és egyenlően osztozzanak, „hogy a két nemzet között a viszály forrása megszűnjék". Itt azonban ki kell emelnünk, hogy a szenior feljegyzése szerint lutheránus szászokról van szó. Ez eset leírásánál a főnök utal a „nagyobb matricula"(Fasc. II.) 305., 319. és 333. lapjaira, ahol következőket olvassuk; 1674. ápr. 27-én Krajtzár András az üstök béréül bead 4 frt. 50 dr.-t., 1675. nov. 9-én az üstök jövedelme 4 frt. 92 dr. Egyenlően osztották el a magyarok és a szászok között, egynek jutott 12 dr. 1676. okt. 2 -án generális divízió volt az asztationalis pénzből, az üstök jövedelméből és a mustból. Az asztacionalis pénz kivételével a többit közösen osztották el. Az integransok (egész jutalékot kapók) egyenként 72 dr.-t. kaptak. Ugyanakkor Henter Pál sajtot adott a coetusnak, amit szintén egyenlőn osztottak el. 1711. júl. 1-jén (Fase. IV. 106.) megint viszály keletkezik az adományozott búza elosztásánál. A főnök ugyanis nem ad a búzából a szászoknak a régi szokásokra hivatkozva. A rektor a viszályt így csendesíti le: bármi gyűjtés és hagyomány jut a coetusnak, nem kifejezetten a magyarnak, annyit kapjon belőle a szász unitárius, mint a magyar. A büntetésből befolyó pénz pedig, ha a coetust illeti, ugyanazon nemzetű diákoknak adandó. Gyerőfiné 1684. decemberében (Fase. II. 405)
