Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gaál György: Az Unitárius Kollégium a XX. században - VII. Háborúk és államosítás
212 AZ UNITÁRIUS KOLLÉGIUM A XX. SZÁZADBAN (GAAL GYÖRGY) A továbbiakban besorozták szinte valamennyi Vlll.-ost és néhány VII. sőt VI. osztályost is. A Vlll.-ot végzettek közül többen tiszti főiskolára jelentkeztek. 1916-ig 90 tanulót soroztak be az iskolából. A diákok másik hazafias tette a gyűjtés volt. Egyrészt pénzbeli adományokat gyűjtöttek a Vöröskereszt és a hadiárvák részére, a lábadozókat levélpapírral, tollal, bélyeggel, cigarettával látták el. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1914 végén indított mozgalma keretében pedig gyűjtötték levéltári megőrzés céljából a tábori leveleket és levelezőlapokat. A legbuzgóbb gyűjtőket az EME ajándékkönyvekkel jutalmazta. Az iskolai körök és egyesületek a háborús körülmények között vagy felfüggesztették tevékenységüket, vagy csak egy-két rendezvényt tartottak. Az iskolai altisztek többségét is elragadta a világháború: Istvánffy Sándor kapus népfölkelő őrmester lett az északi harctéren, Szathmáry János és Vágyás András szolgák szintén az északi harctérre kerültek, Bodóczy Márton altiszt 1915- ben ott esett orosz fogságba, Kónya József altiszt pedig szakaszvezető lett az északi harctéren. Szathmári János hazatérte után 1919 nyarán belehalt a harctéren szerzett betegségébe, Vágyás Andrást eltűntnek nyilvánították. Az 1939-1945 közötti második világháború eleinte nem sokkolta annyira az iskola életét, mint a megelőző. Ez két tényezővel is magyarázható. Egyrészt az intézet megmaradhatott az épületében, másrészt az 1940 augusztusi bécsi döntés Kolozsvárt és vele együtt a kollégiumot újra Magyarországhoz csatolta, s a tanintézet még háborús viszonyok közt is részesült a magyar állami kedvezményekben, támogatásban. Az épület történeténél említettük, hogy a keleti, Berde Mózes utcai épületszárnyat belövés érte, amelyet 1945 őszén Demény Andor építésszel az iskola költségén rendbetétettek, a kitört rengeteg ablakot pótolták. A tanári kar tagjait időnként behívták katonai szolgálatra. így 1942/43-ban Hadházy Sándor,Tóth István és Pap Sámuel kényszerült hosszabb-rövidebb időre bevonulni. A következő tanévben rajtuk kívül Major Sándor, Ferenczi Sándor, Pété rfy István és Balázs József teljesített katonai szolgálatot. Az 1944/45-ös tanév megkezdése csak a front átvonulása, a város október 11-i „felszabadítása" után jöhetett szóba, ráadásul előtte a tanárokat „purifikálni" kellett, s csak akit tisztának találtak, maradhatott állásában. Végül központi tanügyi rendeletre november 25-én ünnepélyesen megnyitották a tanévet. Akkor Hadházy Sándor, Bodor András, Márton Sámuel, Izsák Vilmos, Létay Lajos és Péterfy István voltak jelen az unitáriusok tanári karából. Óraadók sorát kellett alkalmazni. Gálffy Zsigmond igazgató a front elől elmenekült Kolozsvárról, mikor 1945 májusában visszaérkezett, a purifikáló bizottság csaktanárként engedte dolgozni. Katonai szolgálatban, illetve fogságban voltak: Ferenczi Sándor, Kriza Gyula, Lőrinczi Zoltán, Pap Sámuel, Balázs József, Pál András, Nagy László, Major Sándor. László Tihamért és Vörös Istvánt a városba bevonuló oroszok hurcolták el munkaszolgálatra.
