Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gaál György: Az Unitárius Kollégium a XX. században - VII. Háborúk és államosítás
FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL VII. HÁBORÚK ÉS ÁLLAMOSÍTÁS A XX. SZÁZADI 48 ESZTENDŐ ALATT két világháborún esett át az Unitárius Kollégium. Mindkettő alapjaiban rengette meg. Az elsőt még túlélte, a második következményei felszámolását eredményezték. Az 1914-1918 között zajló első világháború mindenekelőtt az épületet érintette. 1914-ben még tanévkezdés előtt a hadsereg az alig 13 éve megnyitott épület nagy részét lefoglalja kórháznak. Csak az egyházi hivatalok, a teológia néhány helyisége, a könyvtár, a szertárak és az igazgatói lakás marad eredeti állapotában, csak 1919. február 10-én szabadítják fel. Akkor egy katonai-egyházi vegyesbizottság méri fel az óriási károkat, amelyekről az épület történeténél már szóltunk. A különleges viszonyok közt a tanévek lerövidültek, a vakációk meghoszszabbodtak. 1915/16-ban kilenc, 1916/17-ben csak héthónapos volt a tanév. Minden mellőzhető tantárgyat kiiktattak, néhol az óraszámot is csökkentették. Emberi vonatkozásban is nagy volt a próbatétel. 1914/15-ben bevonult Pálffi Márton mint főhadnagy, Márkos Albert mint szakaszvezető, Borbély István és Gálffy Zsigmond hadnagyok a szerbiai, illetve a máramarosi csatákban meg is sebesültek. Á. Kiss Ernő, az éppen megválasztott természetrajztanár Oroszországban megbetegedett, s így szabadságolták. Uzoni Imre, Kovács Kálmán, Sándor János, Kelemen Lajos és Kiss Ernő tanárokat a sorozásnál alkalmasnak találták, de a tanítás folytathatása érdekében az egyház a minisztériumtól felmentésüket kérte. A következő tanévben Pálffi, Márkos, Borbély, A. Kiss és Gálffy tovább folytatja a katonai szolgálatot. Borbély sebesülése után Signum Laudis-kitüntetést kap. A távozottak óráit részben az itthonmaradottak osztják el egymás közt, majd mindenkinek heti 24-re emelkedik az óraszáma, ahol van rá lehetőség, óraadókat alkalmaznak. A háborús idők igazgatója, Gál Kelemen 1918 januárjában II. osztályú polgári hadi érdemkeresztet kap. A rendre leszerelő tanárok 1918/19-ben munkába állnak. A kardokkal ékesített Signum Laudis tulajdonosa, Á. Kiss Ernő viszont 1918. július 15-én a kolozsvári kórházban belehal a harctéren szerzett betegségébe. Szintén az orosz harctérről érkezik vissza [Gyallay-] Pap Domokos, korábban tordai tanár, aki 1918 decemberétől tanít a kollégiumban. Novellái sorában örökíti meg a háború pillanatait. A tanárok mellett a diákok is kötelességüknek tartják a haza védelmét. Még az 1914/15-ös iskolai év megkezdése előtt, a mozgósításkor önként jelentkezett öt Vili. osztályos (Dombi Béla, Géléi Antal, Gyuri Mihály, Patakfalvi Károly, Rettegi Sándor) és 17. évének betöltésekor 1915 márciusában Vaska István VII. osztályos.
