Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
26 AZ ÓVÁRI ISKOLA (6ÁL KELEMEN) A frekventáció levett kalappal a szász tanulókra nézve 1689. aug. 27-én Jövedécsi rektor (szász eredetű) és plébános és Dézsfalvi Tamás szenior alatt eltöröltetett, s ehelyett megállapíttatott, hogy mivel a szászok, kik egyébként is kevesen vannak, amaz alkalmatlan frekventáció terhétől visszariasztva nem könnyen keresik fel iskolánkat (molestae illius frequentationis onere deterriti, non facile scholam nostram salutandi suscipiunt animum), amiért a szász eklézsia kórusában hiányzanak az énekesek, a depositionak szelídebb nemével éljünk az iskolábalépő szászokkal szemben; ti. szabadjon a novíciusnak fedett fejjel járni, és ha a szükség úgy hozza, az iskolából csak clamisba öltözve kimenni; így legyen az iskola falain belül és kívül, amely szabadságért a hónap letelte után fizessen 1 frt.-ot, mely a magyar és szász coetus között egyenlően osztassák; azután írassék be a diákok albumába. A szász és magyar diákok viszonyára jellemző fényt vet az a törvényszerű szabály is, ami nem nagyon fejlesztette a magyar és szász diákok közti barátságot és jó viszonyt: hogyha magyar diákot kellett tömlöcbe vetni, a szenior szász novícius segítségét vette igénybe; ha szászt, akkor magyar novíciust hívott. Most - ti. 1676-ban, mikor a törvények összeírattak -„quia saxonibus novitiis destituimur" [mivel a szász novíciusok megbízhatatlanok], megadatott a szeniornak az a jog, hogy mind magyar, mind szász diákok elfogásánál igénybe vegye nemcsak a novícius, hanem az öreg diákok segítségét is, ha a szükség úgy kívánja. (Fase. I. B. 15.) A szászoknak ez a külön törvények alatt élése nem keltett megnyugvást. Már 1644. máj. 31-én (Fase I.238.) kimondja a coetus, minthogy iskolánkat ugyanazon hatóságok igazgatják, méltányos, hogy mindkét nemzetbeli diákok ugyanazon törvények alatt éljenek; tehát a szászoknak a magyarokétól eltérő szokásaik eltöröltetnek és mindenekben a magyarok törvényes szokásaiban éljenek, különben súlyos büntetést kapnak, a coetusból kizáratnak és az iskolából elutasíttatnak. A legtöbb összeütközés és viszály az iskolai jövedelmek elosztásánál állott elé. A hagyományok és adományok ebből a szempontból háromfélék voltak. Voltak olyanok, melyek kifejezetten csak a magyar diákoknak adattak; aztán olyanok, melyek a magyar és szász diákoknak közösen szólották, s olyanok is, melyeknél ilyen rendelkezés nem volt. Aztán a szász diákok között voltak nemcsak unitáriusok, hanem lutheránusok is. A kántálást és temetési szolgálatot is gyakran végezték közösen, s a kapott pénzen természetesen közösen osztoztak. 1655. febr. 19-én (Fase. II. 97.) a fejedelem 21 frt.-ot küldet a coetusnak a szászokkal együtt való elosztásra, de azzal a rendelkezéssel, hogy amikor majd bejő a városba, sem a mendikánsok, sem a diákok ne menjenek kántálni. A„kisebb iskola"tanulóinak is adatott ugyanakkor 25 frt.-ot a szászokkal együtt, hogy ők se menjenek kántálni. Egy más alkalommal a magyar diákok - mert a szászok a kántorral csak hárman voltak - egy szász ember mennyegzőjén kántáltak, s a kapott pénzből egyenlően
