Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gaál György: Az Unitárius Kollégium a XX. században - V. Nagykönyvtár
264 AZ UNITÁRIUS KOLLÉGIUM A XX. SZÁZADBAN (GAAL GYÖRGY) muelre bízták a tékát. Utóda 1850-1854 között Kriza János volt. A század végén 1889-ig Boros György, majd Kanyaró Ferenc a könyvtárnok. A teljes tanári állás ellátása mellett egy ekkora gyűjteményt kezelni a lehetetlenséggel volt határos. Igaz, a könyvtárnok egy-két megbízható diákját maga mellé vette segítségül. így is örvendhettek, ha a beérkezett műveket iktatni tudták és polcokra helyezték. Hetente egyszer-kétszer pedig könyvtári órán kikölcsönözték, illetve bevették a köteteket. A századfordulótól kezdve Gál Kelemen igazgató ismételten szóvá teszi, hogy egy állandó könyvtárosi állást kellene szervezni, de az EKT ezt pénzügyi megfontolásból lehetetlennek tartja. Néhányszor leltározásra, katalóguskészítéshez pár hónapra alkalmaznak egy-egy kisegítőt. Az új épületben a nagy könyvtárat az első emelet északi szárnyában helyezik el két nagy helyiségben, 50 000 kötetes raktártérrel. Külön olvasóteremmel, tanári könyvtárral és könyvtárnoki szobával. A könyvtári helyiségek méretei: 54, 39, 65, 78, 55 m2. Az 1900/901-es tanévben a betegeskedő Kanyaró Ferenctől Pálffi Márton veszi át a könyvtár vezetését, a következő tanévben meg is választják könyvtárnoknak. így rá hárul az átköltöztetés igen nehéz feladata. Ő 1915 őszéig tölti be e tisztséget. 1915. október 1 -jétől ideiglenes, majd 1917-től rendes könyvtárnok Sándor János. Lemondása után 1920 februárjától Borbély István a könyvtárnok 1928-ig, amikor Márkos Albert veszi át a munkakört. 1944. szeptember 1-jei határidővel Székelykeresztúrra költözése miatt lemond. Utódául az EKT Benczédi Pált iktatja e tisztségbe. Az új épületben különválasztják a könyvtártban őrzött régiségeket, s átteszik a Történelmi-filológiai szertárba. 1902-ben nekikezdenek a könyvtárrendezéssel párhuzamos katalogizáláshoz. A tíz éve kiemelt tanári könyvtárat újra beolvasztják a nagykönyvtárba. Különválasztják az ősnyomtatványokat, a régi magyar könyvtár anyagát és a kéziratokat. Ezeket külön lajstromozzák. Háromféle cédulakatalógust készítenek: egy egyetemes betűsorosat, egy helyrajzit és egy szakkatalógust. A duplumokat is elkülönítik és lajstromozzák. A rendezés költségeihez segélyt kérnek a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsától. Napi két és félórás kisegítőként 1902/903-ban Barabás Ábel, 1903/904-ben Szentmártoni Kálmán tanárjelölteket alkalmazzák. 1903 decembere helyett csak 1905-re készülnek el a cédulázással, s a kézirattár rendezését még akkor is elhalasztják. Az 1906/907-es értesítőben (148-152.1.) közöl a rendezésről összefoglaló jelentést Pálffi. Eszerint „összesen 21 031 könyvről 27 504 fő-és utalólap" készült, „ide nem számítva természetesen a külön kezelt és címtározott a) Szabó Károly-féle Régi magyar könyvtárt, b) az inkunábulumokat, c) kéziratokat, d) az eddig kiválogatható duplumokat, e) iskolai értesítőket, valamint a hely és polc szűke miatt végleg el nem helyezhetett könyveket és kézikönyvtárt". (150.1.) A szakcímtár a kolozsvári Egyetemi Könyvtár rendszere szerint készült húsz kategóriával. Minden könyvtárnok-csere bizonyos leltározással, átadási eljárással történik. 1925/26-ban Borbély István számításai szerint a könyvtár állománya 33867 mű volt kb. 50 000 kötetben.
