Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gaál György: Az Unitárius Kollégium a XX. században - III. Internátus és konviktus
háló- és dolgozószobák rendszerét. Viszont külön részleget nyitottak a főiskolástanítóképzős-iparos fiatalok számára, s 1919. október 2-án megnyílt az Unitárius Leányotthon a kollégiumépület északnyugati sarkában 11 lány számára. Első felügyelője özv. Bedő Gáborné volt. A leányotthon gyorsan terjeszkedett, a következő években már az I. emeleten és az alagsorban is kapott helyiségeket, a lányok száma pedig 50 körül állandósult. 1920-tól Péter Rózsa tanítónő, 1925-től Kovács Margit polgári iskolai tanárnő az igazgatója. Az 1920/21-es tanévben Gál Kelemen elkészítette a leányotthon működési szabályzatát. Eszerint az otthon a kollégium fennhatósága, igazgatása alá tartozott egészen 1928-ig, akkor elköltözött az épületből a régi kollégiumépület első emeletére.86 Az 1920-as évek közepén bevezették a bentlakóknak rendezett karácsonyfa-ünnepélyt, valamint a húsvét előtti közös vacsorát, amelyen a tanárok és családtagjaik is részt vesznek, s megemlékeznek egy-egy jeles unitárius személyiségről. Az 1929/30-as tanév újdonsága egy rádió beszerzése hangosbeszélővel, mely az egyik dolgozószobában kerül elhelyezésre. 1930/31-ben átalakítják az alagsori fürdőszobát: 6 darab zuhanyt szerelnek fel, hogy ezután minden tanuló hetente egyszer megfürödhessék. Ekkoriban 150 körül mozog a bentlakók száma. Az 1930-as évek közepére a diáklétszám visszaesésével 100-ra csökken. Az 1940-es évek elején a dél-erdélyi menekült gyermekek elhelyezése okoz gondot az iskolának. ATordátólTorockóig terjedő vidék unitárius fiataljai gyakran szülők nélkül szökdösnek át a határon, s az egyháztól kérnek támogatást. Még az 1941/42-es tanévben is 32 gyermek teljesen az iskolára volt utalva. Amennyire lehetett, a Nőszövetség segítette őket. 1942/43-ban egy kéthangszórós erősítővel ellátott rádiókészülékkel gazdagodott az internátus. 1943-44-ben az internátus a II—III. emelet nagy részét foglalta el. Volt hét háló- és hét dolgozószobája a II. és két háló-dolgozója a III. szinten, összesen 152 személy részére. Emellett a II. emeleten két felügyelőtanári szobája külön klozettel, egy betegszobája, rendelője klozettel, az alagsorban pedig két nagy fürdőhelyisége. 1945-től más intézetek befogadásával mind szűkült az internátus tere, 1946-ban elhatározták, hogy folyosói ajtókkal teljesen elkülönítik az internátusi részt. 1946/47-ben már csak 4 háló és 2 dolgozószobájuk volt, ezekben 95 bentlakót tudtak elhelyezni. Konviktusról az új épületbe költözés előtti időkben nem beszélhetünk. A diákok többsége otthonról hozott élelmiszert tartott a kollégium éléstárában (conservatorium), ahonnan naponként kivette az elfogyasztandó adagot. A szerencsésebbek naponta vagy hetente néhány alkalommal ebédet és/vagy vacsorát kaptak egy-egy magántanítvány, tanár, rokon házánál. Sokan állandóan nélkülöztek, éheztek. Ezen a helyzeten akart javítani Berde Mózsa, amikor végrendeletében intézkedett a Berde-cipó sütéséről és kiosztásáról. Erre 1899. szep-FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL 86 Részletesebben lásd Tórökné Borbély Lenke: Az unitárius leánynevelés története. Unitárius Közlöny, 1995.5-8. $z., 1996.1-2., 3-5., 6-9. sz.; Zsakó Erzsébet: /. m. 171-178.
