Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gaál György: Az Unitárius Kollégium a XX. században - II. Főgimnázium
FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL 241 közt beszedi a tagdíjakat és a hiányzóktól a gyűlésenkénti büntetéseket. A kiadók pedig a szerkesztő utasítása szerint egybemásolják a Remény-számokat. A gyűlések lehetnek alakuló, rendes, ünnepi és záróülések. Ezek tárgyát is körülírják. A politikát kizárják. Ünnepi gyűlést jeles események, személyek emlékére tartanak. A zárógyűlést a tanév vége felé a tanári testület és a szülők meghívásával tartják. E két utóbbi gyűléstípus programját az igazgatóság engedélyezi. Az utolsó, 8. § a pályázatokról és versenyekről intézkedik. A kör pályázatokat tűz ki, de a pályatételeket a tanárok állapítják meg, s a beküldött pályamunkákat is a védnök a szaktanárokhoz juttatja el megbírálásra. A verseny szavalásra vonatkozik. A kör a XX. században nem működhetett folyamatosan. Az első vilgágháború első két évében (1914-16) az épületből való kiköltöztetés miatt szünetelt munkássága. 1928. május 22-én miniszteri rendelettel valamennyi magyar iskola önképzőkörének a tevékenységét felfüggesztették. 1940-ben indulhattak újra, s 1947-ig van adatunk a működésről. Ez alatt az időszak alatt a védnök tanárok: 1900-1902: Gálfi Lőrinc; 1902-1913: Pálffi Márton; 1913/14: Márkos Albert; 1916- 1919: Pálffi Márton; 1919-1928: Borbély István; 1940/41: Márkos Albert; 1941/42: Gálffy Mózes, Vörös István; 1942-1946: Vörös István; 1946/47: Pál András. Tanár szempontjából szerencsésnek tekinthető a kör irányítása, hiszen a leghosszabb ideig az író-költő-műfordító Pálffi és az irodalomtörténész Borbély vezette. A körnek évente körülbelül száz tagja volt, ennyit tett ki a három felső osztály diáksága. A rendes gyűlések száma évi 15 és 24 között mozgott, a záróülésen kívül egy-két ünnepi, illetve díszgyűlést tartottak, rendszerint évfordulók, nagy események alkalmával. Az értesítőkben kinyomtatott vagy kivonatolt elnöki jelentések többnyire beszámolnak a rendkívüli eseményekről, díszgyűlések tárgyáról. Az összeállított Remény-számokra is utalnak. Az évfolyamok 15-20 számosak, de vannak évek, amikor nem is említik megjelentét, kérdés, hogy ilyenkor készült-e Remény. S vannak évek, amikor nem jut hely az önképzőköri beszámolónak. Szerencsére a kollégiumi Nagykönyvtárban több-kevesebb hiánnyal a Remény-évfolyamok 1943-ig megőrződtek. Bár a Remény történetét már tanulmányban feldolgoztuk, itt át kell tekintenünk az önképzőkör és a Remény munkatársainak jegyzékét, hiszen ők a kollégium legjobb diákjai, a tanintézet büszkeségei. Közülük sokan bekerültek a gimnáziumi vagy teológiai tanári karba. A század első évtizedében a későbbi tanár Kovács Kálmán, majd a jogász-politikus-jelölt Abrudbányai Ede, az irodalmár tanár Borbély Ferenc, a teológus-püspök Kiss Elek tölti be az elnöki széket, a titkárok-szerkesztők sorában ott találjuk a majdani tudós-tanár Géléi Józsefet, Borbély Istvánt, Á. Kiss Ernőt, a gyógynövény-kutató Kopp Elemért. A Remény munkatársai közt feltűnik a Goethét fordító későbbi tanár és spanyol író Orbók Loránd, a Brassai- és Dávid Ferenc-életrajzot összeállító Varga Béla, az elbeszélésekkel és tanulmányokkal szereplő Borbély István. Az 1905/6-os évfolyam száznál több illusztrációját Müller (Merész) Gyula, a későbbi művész jegyzi. Gálffy Zsigmond, a
