Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL gyár csak egyszer is prédikáljon, kommunikáljon, kereszteljen, noha „még az hozott változás után is magyar nyelven misét mondottak s prédikáltak is benne". Az országban a magyar a fő nemzet, a szászság megtelepedése „az magyar engedelméből jött, ők csak profugusok [menekültek, jövevények] voltak. A templom magyar jövedelemből is építtetett, s a jövedelmeket a harangokból, mázsaházból és temetésekből, sőt az új templomot is mind ők percipiálták [fizették]. Barátságunkat és tűrésünket háládatlanul vették, s ki akartak jószágunkból rekeszteni az unió és aequale [közös és egyenlő] domínium [birtok] ellen. A plébánosságot is csak maguknak tribuálták [osztották], azt mondván, hogy nem illik a szent tiszt a magyarokhoz. András szász pap azt mondotta, hogyha magyar plébános lenne, „az isteni dicséretek ordine et decenter [rendesen és tisztességesen] nem lehetnének". Pedig inkább illetné a magyart, mert a háromkerekű malmot magyar csináltatta. A magyarok tették cívisekké őket, mert villanusok, rusticusok [parasztok] n voltak azelőtt, sőt annál is alávalóbbak, mert a parasztbíró is ítélt criminalis causat [bűnügyet], de ők nem ítélhettek.„Az iskolából a magyar deákokat equisitis coloribus [szemenszedett szóbeszédekkel] kiidegenítettétek, bujdosóba juttattátok, nemcsak a mi gyermekeinket, hanem egyébünnét valókat is; maga (noha) nemcsak az ő gyermekikért dotálta meg az mi kegyelmes fejedelmünk az quartával az scholát, hanem az országbeliekért, főképen az nemes uraim gyermekiért az ő kegyelmek könyörgésére." Az ispotályba is magyart pénz nélkül be nem vesznek. Magyar koldusok renddel ülnek imitt-amott, fekszenek házak előtt az ispotályon kívül, de szász sehol sem fekszik. A hadakozásban is nem egyenlő terhet viselnek. A kapuk, kisajtók kulcsait mind magukhoz vették. Az Óvárt bírják, s a magyart onnan kirekesztik. Mikor bírót akarnak tenni, itt-ott titokban összegyűlnek, s már hónapokkal azelőtt elhatározzák, ki legyen. Százemberré magyart olyant választanak, kinek nincs ideje, tapasztalata és kellő tanultsága a magyarok érdekeit támogatni, vagy olyant, kinek minden nemzetsége, felesége, gyermeke szász, s magyarul alig tudnak úgy, hogy a magyarok igazsága elő nem mehet. Ha valaki kiválik közülök, azt üldözik,„mely dologból immár még méltatlan halál is esett". Vádolják őket háborúság-szerzésről, pedig csak az igazságot kívánják, azt, hogy a templomot közösen használhassák,„miképpen hogy annak előtte is köz[ös] volt, mert a magyaroknak székek, oltárok volt, s most is örökös temető helyek van benne". A szászok azt válaszolták arra, hogy polgári dolgokban az unió szerint egyenlő jogúak; hogy ők jövevények és idegenek volnának, az az unió és becsületük ellen van; ők nem menekültek, hanem jámbor királyok hívására jöttek. Különben miért kívánnák leányaikat feleségül. A templomot 110 évig azért bírták, mert az unió csak polgári ügyekben intézkedett, vallásiakban nem. Már az elévülés is úgy kívánja, hogy így maradjon. Az iskolára vonatkozó panaszokra ez a válaszuk: sohasem tudják rájuk bizonyítani, amivel vádolják őket. Az iskolák miatt ők panaszolhatnának, mert a német nemzetből kellene német iskolamestereket hívni, amint eddig mindig szokásban
