Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
18 AZ ÓVÁRI ISKOLA (GÁL KELEMEN) ami Isten egyházának hasznára s gyarapodására van, és nem okoz botránkozást." Máj. 4-én végezték, hogy „Mihály prédikátort és a többi szász prédikátorokat is a király előtt tett hitvallásban és megegyezésben tartsák meg és biztosítsák; de hagyják meg nekik, hogy a plébánosnak a tartozó tiszteletet adják meg, s egyik a másikat a szószékből ne vagdalja, de ha valamelyiknek közülök Istentől valami új kijelentetik, arról ne vetélkedjék a hívek előtt a templomban, hanem menjenek külön valamely házba, s ott értekezzenek felőle". E viták oly hevesen folytak, hogy Heltai kétévi ellenállás után lemondott papi tisztéről, s az őt követő szász papok is, mire a város 1568. jan. 2-án végzést hozott, hogy két magyar prédikátort fogadjanak, a szenátorok hívassák össze a szász prédikátorokat, s„amit addig Gáspár uram kapott, mivel ő a tudományban nem egyez meg, és a tanítás tisztéről lemondott, adják a két prédikátornak". A közgyűlésnek ez a végzése nagyon felháborította a szász kedélyeket, s minthogy Dávidot tartották minden vallási reform szerzőjének, ellene irányuló támadások híre kelt a hívek között. Bizonyítja ezt a febr. 6-i végzés: „Mivel némelyek megátalkodott vakmerő elhatározásból a plébánost és követőit halállal fenyegették, s azt mondogatták, hogy két pártra szakadnak, és harcot indítnak ellene: a bíró azoknak, akik ilyeket hántorgatnak, járjon végére, nyomozza ki, és büntesse meg." Ilyen vallási viták közben 1568 elején magyar bíró lépett a város élére, s a magisztrátusban az unitárius magyarok jutottak többségre. A visszavonult szász papok helyét magyar káplánokkal töltötték be, s a szászok papok nélkül maradtak. Most a szászok kezdettek panaszkodni, hogy ők nem hallgathatják az Isten igéjét, pedighát a piaci főtemplom az övék, az ő őseik építtették s a plébános is mindég közülök választatott. Ilyen előzmények után került a templom-per a magyar polgárok kezdeményezésére a fejedelmi tábla elé, miből világosan kitűnik, hogy kiindulási pontja és eiőmozgató ereje [a] vallásügy volt. A magyarság és szászság képviseletében 4-4 panaszos volt. A magyarok azt panaszolták, hogy a szászok az 1458 óta fennálló egyesség megszegésével a kolozsvári plébános-választás és nagytemplom használási jogát egyedül élvezik, s a városi ügyek intézésében is több jogot követelnek; kérik, hogy nekik egyenlő jog adassék, illetőleg az őket kiváltságlevél alapján megillető jog adassék vissza, régi egyezségük újíttassék meg. A szászok azt állították, hogy a plébános-választásnál és nagytemplom használatában időmúlás állott be, csak ők voltak eleitől fogva mindkettő birtokában, s régen is, mikor a katolikus vallás idejében mise, keresztelés, esketés és temetés alkalmával a magyaroknak a főtemplom használatára a szászokkal egyenlő joguk volt, soha magyar prédikációt nem tartottak, s magyar plébános nem volt. Ha az ellenkezőt bebizonyítják, ők készek engedni; ha nem, ők képesek állításaikat bizonyítani. A magyarok több pontba foglalják panaszukat: Mátyás király egyenlően osztotta meg a jogokat, s a szászok„több birodalmat, nagyobb jogokat" vettek, az „megyés templomot magoknak appropriálták", nem akarják, hogy abban ma-
