Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Benczédi Gergely: A piaci és a belső Magyar utcai iskola
1716. szeptember 24-én özv. Rhener Szőts Istvánná Bekk Borbára három darab ezüstpoharat ajándékozott arannyal futtatva és aranyfonállal átszőtt keszkenőket az astálók számára. Mindhárman ez a felirat olvasható:„Csináltatta ezt a pohárt Rhener l.-né Bekk Borbára a Kolozsvári Unitária Scholában tanuló Deákok számokra 1710. Esztendőben." A piaci iskolából - ennek 1718. március 30-án történt elfoglalásakor - csak e három kolduló poharat, négy csengettyűt és néhány könyvet hoztak magukkal, egyéb minden ott veszett. E poharak 1880-ban a könyvtárba helyeztettek el, mint becses ereklyék, a keszkenőket azonban egy szolgagyermek eltüntette. Az astatió 1857-ig állott fenn.31 Legatió vagy ünnepi követség. A sátoros ünnepekre a tehetősebb eklézsiákba s úri családokhoz 1-2 diák küldetett, kik a nem unitárius községekben lakó családoknál is rendes istentiszteletet tartottak. A hozott honoráriumnak bizonyos része az illetőké maradt, a többi a divisió-kasszába adatott be közös felosztásra. Eddigi adataim szerint az eklézsiák közül az abrudbányai volt az első, mely 1710. óta legátust vittetett. 1716-ig húsvétban, azután pünkösdben, később mindkettőn, mégpedig kettőt. Több tehetős eklézsia követte Abrudbánya példáját, birtokos uraink pedig majd mind járattak legátust, némelyek kettőt is. Ily patrónusok voltak a XVIII. században: Daniel Péter, Daniel Ferenc, Sándor Gergely ítélőmester, káli Kun István, Homoródszentmártoni Biró Sámuel és fiai, Henter János, Horváth Kozma, Horváth Boldizsár, Horváth Ferenc,Tholdalaghi Gábor, Daniel Klára Biró Samuné, Biró Klára (Kiskend), Balogh Dávid (Czikmántor), Szathmári Sámuel (Harangláb) stb. Az utolsó ily patronához, Miske Imrénéhez 1858. karácsonyban volt legátus. A szétszórtan lakó több híveket is fölkeresték ily módon éspedig három részre osztva, úgymint Szilágyság, Mezőség és Marosszék, Hunyad és Zaránd megye. Mindegyik legátust egy„comes"vagy„mendicans" szolgafiú kísérte. A hozott összeg 1/15-e majd 1/3-a ment a szeniornak, 1/3-a a hozónak, a többi közös osztályra maradt. Az egyházakban a híveket házanként keresték meg. Abrudbányai híveinktől ily módon 1710-től 1790-ig összesen 2815 mfrt. 56 dr folyt be a tógások, s mintegy harmada a mendicansok részére. A főtanács 1857-ben 31. szám alatt az összes legációkat is megszüntette, de egyes eklézsiák kívánata szerint ma is fennáll. Mennyi kedves emlék, víg történet, adoma fűződött a legátusokhoz és mendicansokhoz! Üdvözlés. A vidékről Kolozsvárra érkezett urakat és úrasszonyokat az„exploratorok" tartották számon. A jelekből azt lehet következtetni, hogy ezek ma is kitűnő „detektívek" lennének. A vendég alig pihente ki az akkor terhes utazás fáradtságát, FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL fflfMpUiillI I I l! dénárért, mely összeg 83 tógás diák közt osztatott fel. Faser. III. 118. 31 Az astatióból 1626 karácsonyában a diákok jövedelme tett 25 frt. 55 dr.-t; 1782-ben 15 mfrt. 50dr-t.
