Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Benczédi Gergely: A piaci és a belső Magyar utcai iskola
1 IO A PIACI ÉS A BELSŐ MAGYAR UTCAI ISKOLA (BENCZÉDI GERGELY) Kántálás. Karácsonyban és a téli nagy böjt alatt a tanulók a három vagy négy részre osztott városi híveket házról házra felkeresték, s ahol kívánták, énekeltek és köszöntőt mondottak. A böjt előtti napokban mindenik pars-ba választott a tógatus ifjúság két praebendistát és két cursort. Mindenikben volt még egy szalutator és egy kántor. Az egyikben vagy az iskolafőnök vagy az ellenőr volt a szalutátor, s ez járt a tanároknál, kettőben a kántorságot az eklézsia két kántora vitte, a többiben arravaló diákok. E szokás sok változáson átmenve 1857-ig fennállott, s egyik főforrása volt a tanulóság jövedelmének és fenntartásának, mert a hívek közül a tehetősebbek rendre ebédet főztek, a kevésbé tehetősek pénzt adtak. 1718 után az ily főzés csaknem egészen megszűnt, de annál több lett a pénzbeli segély. Ebédadás. A városi módosabb polgárok rendre ebédet küldtek hetenként kétszer a diákoknak, melyet a szolgagyermekek, szükség esetében a novícius diákok hordtak fel 1626-tól 1800-ig. A kevésbé módosak étel helyett (20 dr.-tól 1 mfrt.-ig) pénzt, egy-egy kenyeret, sajtot, bort, szalonnát, 10-20 font húst, sőt egész juhot is adtak. Ilyefalvi Istvánról például 1626. február 25-én be van írva, hogy aTorda utcából két hóig küldött ételt. Szegedi Gergely áprilisban 200 kalácsot. Kanta Mihály május 3-án két kenyeret és egész bárányt. (Fase. 1.69.) Paczolai Kristóf 1627. február 3-án két kosár sajtot és két egész szalonnát. Astatió. A segélyezés eme módja abban állott, hogy a templomajtókban a Szent Mihály-napi, karácsonyi és pünkösdi úrvacsoraosztás alkalmával egy-egy diák és mendikáns állott pohárral vagy tányérral kezében. A templomból kijövet alkalmával a hívek pénzbeli adományait elfogadták, és az egész összeget az iskolafőnökhöz (szenior) vitték, ki azt összeszámlálván, az astatorok illetményét kiadta, a maradékot pedig a közelebbi díjosztáskor (divisio) a tógatusok közt a megállapított arányban kiosztotta. A mendikánsok hozományát ezeknek külön protocollumába írta be, valamint a kiosztás idejét és arányát is. A XVIII. században, míg a Monostor és Közép utcákban - tehát két helyen - tartották az istentiszteletet, az astatio is e két helyen volt. Ezenkívül, míg a szegények házánál (az ún. ispotály vagy Szent Erzsébet aggháznál) nekünk is saját papunk volt, s híveink közül némelyek ide is jártak istentiszteletre, astatorok itt is állottak, sőt a lengyel unitáriusok templománál is, úgyhogy négy helyről is kaptak egy időben segélyt. Két utóbbi megszűnvén csak a két előbbi maradt. A Magyar utcai mai templom 1796-ban fölépülvén, s abban az istentisztelet-tartás 1796. december 15-én megkezdődvén, az astálás is ennek három ajtójában történt, mely közül kettő az utcára, egy pedig kelet felől a cinterembe nyílt. 1710-ig csak a karácsonyi és pünkösdi astatio volt szokásban. Húsvétban és Szt. Mihály napkor e jog a mendicansoké volt. Ekkor a hideg a szőlőt elvevén, a diákoknak adni szokott bordézsmát az eklézsia nem adhatta meg, hanem a helyett rendelte a Szt. Mihály-napi astatiót, mely aztán állandóan megmaradt.30 30 1626-1699: évenként 20-60-140 veder mustot kaptak. 1703. október 19-én 77 vedret, melyet a rektor vett meg 38 mfrt. 4
