Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Benczédi Gergely: A piaci és a belső Magyar utcai iskola
FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL jíTTTp , |[,«i Imiit ■ W'.liiiiiii ímrr i íí' i 109 b) nem unitáriusok: I. osztályú nagy ágyért II. „ „ „ 24 K, kis ágyért 2 K 20 K, „ 1 K60f. III. II. Ágyhasználat: 16 K, „ - K 80 f. a) nagy ágyért Ifiókkal 6 K, két fiókkal 8K b) kis „ 1 3 k Még két díjról meg kell emlékeznünk. Az egyik az ún. zsákpénz, a másik az aratásdíj. A zsákpénzt 1740 körül kezdették a tógatus diákoktól szedni a vidéki birtokos urak által adott dézsma- és malomvámból gyűlt gabona Kolozsvárra szállítása végett szerzendő zsákok vételére. Ily célra is fordíttatott 1802-ig, mikor a Képviselőtanács március 28-án tartott ülésében 23. szám alatt eltörölte, ehelyett az új diákokra a könyvtár számára 100 dénár fizetését tette kötelezővé. 1834.112. pénzügyi szám alatt e díj is odamódosíttatott, hogy az unitáriusok fizessenek 1, a nem unitáriusok 2 ezüst forintot váltóban. Az aratásdíj jelentése az, hogy a rektornak köteles volt - legalább 1626- tól, valószínűleg azelőtt is - egy nap minden felosztályú tanuló aratni menni. E kötelességnek a tógatusok személyesen tettek eleget, a secundanusok pénzzel is megválthatták, valamint a tógatusok is a XVIII. század vége felé. A váltságdíja fejenként tett 18 dénárt. 1753. július 31-én voltak aratni az igazgatónak: a szenior, exactor, 14 tógás, 10secundanus és 9 neutralista. 1755. július 14-én összesen 60-an. A főtanács aztán 1805-ben e díjat is megszüntette úgy, hogy a tényleg élvezetében levő igazgató kapja hivatala viseléséig. Körmöczi János püspökké választatván, e díj 1813. szeptember 1-jétől végleg megszűnt. 7 Segélyezés, divízió, 7 életmód A tanulók kezdettől FOGVA tetemes segélyezésben részesültek, melynek módja és foka a körülményekhez képest sokféle változáson ment keresztül. Ilyenek voltak: A bennlakás, melyben az elemi osztályokba járó, nem kolozsvári illetőségűek is részesültek. Magántanítás. Az alosztályé tanulók, mint magántanítványok, az igazgató által a felosztályúak (diákok) közt osztattak ki, kik fáradságuk jutalmául kosztot vagy pénzt kaptak. Ez különösen sok szegény fiúra tette lehetővé a tanulhatást, s amellett nagy nevelőhatása is volt, mert a családokkal való szakadatlan érintkezés meggátolta a különben szegletessé válható modor megrögződését.
