A kolozsvári unitárius új kollégium megnyitó ünnepélye 1901. évi szeptember hó 22-én (Kolozsvár, 1901)

— 4 —

ezeken alapuló hitünk iránt s te adtál ennek terjedést hazánkban, kunyhókban és palotákban egyaránt. És a midőn hitünk idők folytán ellenszenvvel találkozott, s nem egyszer még üldöztetést is szenvedett: ez is a te akaratodból történt, ezt is javunkra fordítottad; mert általok erőink kifejtésére indítottál s a küzdelemben kitartásra, a megismert igazság mellett állhatatosságra és igy szent fiad példájának követésére buzdítottál.

Oh légy áldva, légy magasztalva hát, jó Istenünk! mindazokért az emlékekért, a melyek a múltból ma örömre hangolva, vagy könnyeket fakasztva lelkűnkben megelevenednek. Légy áldva, hogy megtanítottál, hogy értelmünket nem kell feláldoznunk hitünkért, hogy a tudomány igazságai nem zavarják meg a vallás igazságait, hogy egy oltárt emelhetünk és egy oltáron áldozhatunk mindkettőnek.

Egy ily oltára volt, szerető szent Atyánk ! egyházuknak megalapítása óta e nemes városban tanintézetünk, melynek újonnan emelt csarnokát hálát adó érzelmek között mutatjuk föl neked. Történelmileg ez immár a negyedik, melynek kapuit ma megnyitjuk. S oh mennyivel szerencsésebbek vagyunk mi hitelődeinknél, hogy a mitől ők megvoltak fosztva, ez újonnan épült tanintézetünk megnyitásában, ime ma velünk örvend a nevelés ügyének minden barátja, e városnak minden igaz és hű polgára, a kik nemzetünk közmivelődése iránt érdekkel viseltetnek—-nemcsak, hanem a miben hitelődeink szintén nem részesültek, hogy a közművelődésnek e csarnokát fölemelhessük, sok szükséggel küzdő egyházunknak, e nemes törekvésében az állam szintúgy, mint e nemes város segítségünkre jött.

Dicséret és dicsőség legyen ezért is szent nevednek szent Felség, ki az emberek szivét és gondolkozásmódját, a kor szellemét irányítod s ha néha tán visszaesésekkel is,