A kolozsvári unitárius új kollégium megnyitó ünnepélye 1901. évi szeptember hó 22-én (Kolozsvár, 1901)
de azért általában mégis előbbre viszed az emberiséget a tökéletesedés végetlen utján. Oh, vajha a közmivelődésnek e csarnoka bensőleg is oly vonzóvá lenne, mint külsőleg! Vajha az ebben ápolt tudományok és ismeretek is oly szilárd alapon nyugodnának, mint a minőken ez épület nyugodni látszik! Vajha ugyanaz a szellem töltené be ezt is, mint a minő szellem kiolthatatlan lánggal égett az eddigiekben s legközelebbről elhagyott tanintézetünkben i-s! Hozzád folyamodunk azért, nagy Isten! minden erőnek minden hatalomnak és minden kegyelemnek forrása ! s mindenekelőtt esdve kérünk, hogy vedd oltalmadba ezt az épületet. Terjeszd ki fölötte gondviselésednek védő szárnyait. Parancsolj az időnek, hogy kiméivé repüljön át fölötte s engedje újabb meg újabb századokat sértetlenül köszöntenie e helyen. De őrködj még inkább benső élete fölött s cselekedő, hogy az megfeleljen nagy és szép rendeltetésének. Legyen ez a vallásosságnak és hazafiságnak, az ész és szív nemesítésének, a tudományoknak és erényeknek századokon át elismert otthona, biztos melegágya. E végre rendelj e tanintézet részére időről-időre bölcs elöljárókat, akik azt értelemmel és belátással kormányozzák; nemes emberbarátokat, a kik fenntartására és fejlesztésére, az elődök példájára meghozzák a szükséges áldozatokat; értelmes és buzgó tanárokat, a kik elhivatásuknak éljenek s azért égjenek és lelkesüljenek ; növendékeket, a kik betöltsék necsak a termeket, de betöltsék a szülőknek és tanároknak, a hazának és nemzetnek hozzájuk fűzött reményeiket is. Áldásod legyen, áldások Istene! az élet iskolájában bölcscsé lett s nemcsak országunkon, hanem nemzetünk — 5 —
