A kolozsvári unitárius új kollégium megnyitó ünnepélye 1901. évi szeptember hó 22-én (Kolozsvár, 1901)
— 26 — dás útja, ha hiányzik a vallásos hit melegsége és őszintesége. Nincs tehát biztosabb alapunk, nincs magasztosabb eszményünk, mint a keresztény vallás fenséges erkölcsrendszere. Ennek az alapján hirdetni a tudomány szabadságát, szórni szét az értelem számára a világító sugarakat; oly eszmény, a mely a tudomány és értelem s egyben a kedély szükségleteit is kielégíti. Hiszem és hirdetem, hogy az élet áldatlan kenyérharczában az iskola az a hely, a hol az eszmények menedéket találnak; úgy érzem, hogy a tanító a szent eszmék apostola, élete az ideálok hirdetésének van szentelve. Hiszem, hogy a fent kitűzött eszmény határozott, egységes, az ifjúságnak majdan életczélul szolgáló, tetteit vezérlő életnézet. Hiszem, hogy a ki ez eszmény után törekszik s életét e czél megközelítésére szenteli, ember, egész ember lehet, a ki a nevelés végső czélja felé közeledik s ez által közvetve az erkölcsi társadalom szervévé is lesz, a mely az egésznek szolgálj midőn önczélját megvalósítja. E czél azt fejezi ki, hogy nekünk az ifjúságnak nemcsak értelmét kell fejleszteni, a tudás adataival megtömni, az ismeretanyagot a legczélravezetőbb módszerrel közölni, szóval tanítani, hanem és főképen azt, hogy nevelnünk kell az ifjúságot: a bizonyos dispositiokkal rendelkező ifjúi lelket hajlékonynyá és fogékonynyá kell tennünk minden szép, jó és nemes iránt. Hadd dobbanjon meg a szív a jó és nemes gondolatok és törekvések hallatán! És forduljon el irtózattal a nemtelen, az önző, az egyéni czélok és érdekek szolgálatától. Hadd feszüljenek munkára a jellemes akarat aczélos ízmai, ha az értelem üdvös tettre hív! S hadd pusztuljon a gondolat már csirájában, ha ellentétbe jő a lélek jóravaló hajlamaival! íme kitűzve áll előttem a nevelés legfőbb czélja, a melynek elérésére törekszünk, megalkotva az általános keret, a melyben nevelő munkánk mozogni fog. Hogy mi ad e munkánknak ízt, zamatot és színt? A nemzeti irányban való hűséges kitartás. Nem fogunk elmulasztani egyetlen alkalmat sem, hogy a nemzeti nevelés legapróbb tényezőit és hatásait is kiemeljük. Ezen tényezők alapján lelkűkbe csepegtetjük az ifjúságnak azt az érzést, hogy ők tagjai a nagy nemzeti közösségnek, részesei a nemzeti múlt dicsőségének, a jelen kötelességeinek és a jövő reményeinek. Bele fogjuk vezetni
