A kolozsvári unitárius új kollégium megnyitó ünnepélye 1901. évi szeptember hó 22-én (Kolozsvár, 1901)

— 27 —

a nemzeti társadalom levegőjébe; körül fogjuk venni a nemzeti genius alkotásaival és szellemével; hadd merítsen belőlük közös felfogást és tudatot a nemzet hivatásáról és ruházza fel lelkét a hazafiasság és nemzeti erények birtokával. így reméljük, hogy az ifjúság érzés-, gondolkodás- és cselekvésmódját a nemzeti kötelességek nagy gondolata fogja vezetni; reméljük, hogy felemelkedve a nemzeti lét alapjaira, folytatója, megőrzője és ápolója lesz a nemzet legbecsesebb hagyományainak. És a midőn a nemzeti nevelést hangsúlyozzuk, nem félünk attól, hogy szűkkeblű chauvin felfogással vádolhatnának. Mzrt nem zárkózunk el idegen hatásoktól sem, de átdolgozzuk azokat a magyar lélek magyar termékévé, hogy érezzék meg azokon a nemzeti lélek íze, zamatja. Nem zárkózunk el idegen hatásoktól, mert tudjuk, hogy a nemzeti lélek elszigeteltségében kiszárad; de ügyelni fogunk arra, hogy a nemzeti jellem érzelmeinken, gondolatainkon és cselekedeteinken sértetlenül megmaradjon.

De a nemzeti nevelés is egyoldalú volna a vallásos nevelés nélkül. Sajnálatos jelenség, hogy a keresztény ember élete a tudományos törekvésekkel és ményekkel nem áll összhangban. Nekünk meg kell teremtenünk ez összhangot. Nekünk azt kell hirdetnünk az ifjúságnak s meggyőződéssel hirdethetjük, hogy a helyesen felfogott keresztény vallás tanai és a tudomány bebizonvúlt eredményei között ellentét nincs. A vallás nem teszi fölöslegessé a tudományt, sőt követeli azt. A hit és tudomány csak a felületes szemlélet előtt ellentétek, valójában egymást kiegészítő fogalmak; sem a hit nem lehet el a tudás nélkül, mert akkor vak és kalauz nélkül halad; sem a tudomány hit nélkül, mert akkor szárnyaszegett s valóban korszakos felfedezésekre és eredményekre nem vezet.

S mégis korunk szelleme távol áll a valódi vallásosság szel _ lemétől s rányomta bélyegét a társadalmi élet minden viszonyára és alakzatára. Atheismusnak nevezni e szellemet nem egészen helyes. Mert a tudományos atheismus csak keveseken észlelhető, a nagy többségen nem. Aztán nem nagyon ritka dolog, hogy az, a ki az elméletben az atheismust vallja, gyakorlatban a valláserkölcsi élet követelményeinek jobban megfelel, mint a legbuz•^óbb hívő. Miben keressük hát a modern szellem lényegét?