A kolozsvári unitárius új kollégium megnyitó ünnepélye 1901. évi szeptember hó 22-én (Kolozsvár, 1901)
VI. Dr. Gál Kelemen igazgató-tanár beszéde. Mélyen tisztelt közönség! Nagyságos Felügyelő-gondnok Úr! Ha az ember új házba lép, lelke áhítata önkéntelenül Istenhez száll a hálaadás és imádás érzelmeivel. Ha munkát kezdünk, erőt és reménységet az ő nagy nevének segítségül hívásából merítünk. Tudatában gyönge és fogyatékos erőinknek és azoknak a várakozásoknak és reményeknek, a melyek ez intézet működéséhez szeretett egyházunk hívei és a nevelésügy barátjai részéről fűződnek, alázatos lélekkel és buzgó imádással fordulunk hozzád, az erő, a remény és hit forrásához. Hisszük, hogy létezel; hisszük, hogy sokaktól sokszor kétségbevont létedet hathatós segélyeddel fogod megbizonyítani; hisszük, hogy mint eddig soha, most sem fogunk csalódni reményünkben. Íme áll a hatalmas épület s az a maga fenséges összhangjában az isteni szellem létét és revelatioját hirdeti. A mit évek hosszú sora óta vártunk, íme megvan. A te neved imádásával és segítségül hívásával kezdjük meg munkánkat. Vezéreld az óhajtott czélra törekvésünket. Az istenben és az emberiség egyetemes haladásában vetett hit és meggyőződés gondolata foglalja el e perczben lelkemet. Elgondolni, hogy az emberiség a nevelés által physikai, értelmi és valláserkölcsi tekintetben mind jobbá, nemesebbé lesz s ez által rendeltetését mindjobban megközelíti, oly fenséges gondolat s megvalósulásában oly eszményi eredmény, hogy a midőn ez épületet magam s tanártársaim nevében a tudomány és közművelődés terjesztésére átvenni akarom, lelkemet egész fenségével eltölti s magának foglalja le. Hadd legyen hát a rendelkezésre álló nehány percznyi idő e gondolatnak szentelve!
