A kolozsvári unitárius új kollégium megnyitó ünnepélye 1901. évi szeptember hó 22-én (Kolozsvár, 1901)

nak biztosítván, e művel együtt nevét átadta a mienk mellett az utókor becsülésének is.

Az építtető-bizottságnak három jeles tagja dőlt ki időközben sorainkból, a kik a mi örömeinkben nem osztozhatnak, csak aggodalmainknak s nemes törekvéseinknek voltak részesei. Boros Sándor, ez építés egyik legbuzgóbb előharczosa és közelismerésben állott igazgatónak, — Fekete Pál, tapasztalatokban és bölcs tanácsokban gazdag tagtársunk s Hajós János ügybuzgó főiskolai felügyelő-gondnokunk és építtető-bizottsági egyik körültekintő elnökünk emléke legyen áldva e napon. Úgy érezzük, hogy szellemük velünk érintkezik e pillanatban s áldólag tekint az együtt kezdett munka befejezésére.

Díszes épületünk az első emelet Kossuth Lajos-utczai oldalán, e díszteremtől a templomig az egyház központi közigazgatási helyiségeit foglalja magában s ezek alatt a földszinten, külön bejárattal, az igazgatói lakást és irodát; az első emelet északi oldalán a nagy könyvtárt s a templom felől a theologiai intézetet, ez alatt a három oldalról karzattal ellátott tornacsarnokot és tekepályát; többi részeiben az elemi fiú-iskola és főgimnázium tanhelyiségeit és tanszertárait s 200 bennlakó, köztük egyetemre járó unitárius növendékek dolgozó- és hálótermeit, utóbbiakat a második és harmadik emeleten; a földszint alatt az étkező és ehez tartozó fürdőhelyiségeket; bennlakása van két felügyelő nőtelen tanárnak és a szolgáknak; mindenütt gázvilágítás, vízvezeték és villamos órajelző. A központi gőzfűtés a Brassaiutcza felőli bejárat alul terjed szét az épületben, a folyosókon is.

A helyiségek és azok méretei, a világítás, szellőztetés és az összes fölszerelések a hygiaeniai, aesthetikai és didaktikai igények lehető legteljesebb figyelembevételével vannak megállapítva és berendezve, mi czélból úgy a tervező és művezető mérnök, mint kiküldött tanáraink szaktanulmányokat végeztek az ország különböző, új berendezésű tanintézeteiben. Szóval: minden igyekezetünk oda irányúit, hogy a nagy költségnek megfelelően mentői tökéletesebb művet alkossunk s azt azon megnyugvással adhassuk át rendeltetésének, hogy az — ha a Gondviselés elemi csapástól megóvja - évszázakon át meg fog felelni a czélnak s utódaink áldozatkészsége majd egyéb szükségek pótlására lesz fordítható.

2«

— Í9 —