Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
90 elmaradt s kapcsolják a jelenhez, melynek kívánalmait kell szolgálnia és kielégítenie. Az iskola vezetősége nem akarta észrevenni, hogy künn az országgyűlésen erővel teljes hangok emelkednek a magyar nyelv mellett, amelyekről az ifjúság természetesen értesülve volt. Az előterjesztés azzal kezdi, hogy a Főtanács évekkel ezelőtt a tanulmányi rend hiányainak kijelöléseire és ezeken segítési módok kitalálására bizottságot nevezett ki. De ez a bizottság eddig még csak igen keveset terjesztett elé s annak sem tapasztalták semmi hasznát. Minthogy erre a zsinatra sem terjesztett be javaslatot s az igazgatóság tudja, hogy nem is fog beterjeszteni, ezért „felszólítatlanul is sürgető kötelességének“ érzi nézeteit e tárgyban előterjeszteni. Sürgetőnek, mert iskolai munkája s a világgal való érintkezése közben szembeszökőleg érzik azt a nagy hézagot, mely az iskola és a világ miveltsége közt van, holott amannak az erre való közvetlen készületnek kellene lennie, mert nem remetéket, hanem társaság polgárait nevelünk, érezzük ifjainknak az élet legnélkülözhetetlenebb érdekeiben hátramaradtát s iskolánk eddigelé oly méltó joggal bírt hírének hanyatlását. A világ, tanítványaink, őseink kiáltják, hogy a szépen kezdett épületet roskadni ne hagyjuk, hanem a sötét kamaráknak a kor derültebb fényétől kölcsönzött világot s a mohos falaknak a század szelleméhez méltó díszletet eszközöljünk“, őseink az akkori didaktika s pedagógia elveivel összehangzó polcra helyezték, de azóta e tudományok óriási lépéseket tettek, a 16. századból 17., 18., 19. lett s mi a gyermek szűk köntösét a felserdült ifjúra akarjuk feszíteni. Künn a 19. század Argandi lámpájánál járnak, mi pedig iskoláink falain belől mind a 16. század alig pislogó mécsénél tapogatózunk“. A teendők halmazából, mint legsürgősebbet, két pontot ragad ki, melyeket rögtön végre ke'l és lehet is hajtani. Egyik az alsó, a másik a felső osztályúakra vonatkozik. Alosztályú tanulóink bévett tanulási módja az értelemhez legkisebbet sem szól, hanem egyedül csak az emlékezőtehetségre van alapítva. Azért tanulási folyama végén sem abból, ami az életre megkivántatik, sem ami eszét a felsőbb tanulmányokra alkalmassá teszi, semmit sem tud. Ez az előterjesztés az igazgatóság hivatalos előadása. Brassai a kérdést a Vasárnapi Újságban is tárgyalta. Ennek a cikkének a gondolatmenete ez : A baj az, hogy az alsó osztályok tanítási módja nem az értelemre, hanem egyedül és kizárólag az emlékezetre van alapítva. Ennek a bajnak az oka pedig: a fennálló rendszer és a köztanítók járatlansága és tudatlansága A rendszer azért, mert egyetlen egy tárgyat, a latin nyelv
