Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
89 a szobákban plágát s hagyjon ki megtanulás és elmondás végett latin olvasmányrészeket s frázisokat. A deákok és publikusok is deákul beszéljenek. Az esküdtek szorgalmatosak legyenek az az ellen vétők feljelentésében. „A szokásos magyarul beszélők“ pedig semmi jövedelmet és jutalmat ne kapjanak és színházba, bálba ne bocsáttassanak. A tannyelv dolgában : az eddigi deák nyelv gyakorlata továbbra is több tekintetből szükségesnek találtatván minden felsőbb és alsóbb tudományok ennek utána is taníttassanak latin nyelven, valamint a kézikönyvek is azon nyelven adassanak ki“. A bizottság megkapta tehát az elvi döntést. De künn az életben s benn a deákok társadalmában is más szelek, ellenkező irányúak, fujdogáltak. 1841. jan. elején a rektor azt jelenti a repr. consistoriumban, hogy az esküdtek „letett hitek ellenére“ ebben az iskolai évben még egyetlenegy magyarul beszélő diákot sem jelentettek fel. Az ezzel megbízott Jakab Elek kérdőre vonatván, azt felelte, hogy ő többeket feladott ugyan az esküdtszékre megintés végett, de jegyzőkönyvre vétetni elmulasztotta. A többieket is kihallgatják. Kőváry azt feleli, hogyha feljelentenék a diákokat, „az esküdtek nem volnának elégséges bátorságban az ifjúság előtt“. Egy másik diák (Sipos Gergely) őszintén megmondja : bajos volna a deák nyelvet viszont folyamatba hozni, mivel már a fék igen meg volna eresztve. A többiek semmit sem hoztak fel mentségül. Megbüntetik őket kétszeresen s kötelességükké teszik: a múlt isk. évben rendelt és tavaly gyakorlatba is vétetett volt mód szerint hetenként a magyarul beszélők nevét a rektornak „bépecsételt levélben“ bevinni. Ha nem teszik, tisztjüktől mozdíttatnak el. Ezután Iszlai László isk. felügyelő gondnok több időn keresztül ismételten érdeklődik a rektornál, hogy érkeznek-e „bépecsételt levelek“. De biz azok nem érkeztek. 1841. május 4-én maga Iszlai áll elé indítvánnyal: „szükségesnek látja ifjaink célirányosabb taníthatására nézve egy tervet dolgozni ki“. Megbízzák Brassait, hogy e tervet a jövő Főtanácsra készítse el. Brassai már az aug. 23. köröndi zsinati gyűlésre (128. jk. p.) beterjeszti munkáját. A javaslat hangsúlyozza, hogy a bölöni zsinat cikkelye ellen tesznek előterjesztést „az okon, mivel az oskolai elöljáróság minden igyekezete mellett is a latin nyelvnek ifjaink általi beszélését bé nem hozhatta“. A javaslat az igazgatóság neve alatt kelt, Iszlai László és Székely Mózes rektor aláírásával. Iskolaügyünk nyílt és bátorhangú kritikája, nem magáért a bírálatért, amiről őt gyakran vádolták, hanem azért, hogy felnyissa a zsinat szemét, segítsenek az állapotokon s hozzák közelebb az elmaradt iskolát a korhoz, az élet kívánalmaihoz, melyektől 16. századi berendezésével és szellemével messze
