Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
88 lakó tagok kinevezését kéri. Kérésére Szentkirályi helyett kinevezik Kaáli Nagy Eleket. A bizottság az 1839 évi nyári Főtanácsra beadja munkáját, de az iskolai törvények tárgyalása hosszú időt vett igénybe s emiatt a tervet nem vizsgálja meg a Főtanács alaposan, csupán az alsóbb osztályú kézikönyvek készítése és kiadási módját állapította meg. Megállapítja, hogy az elemi iskola 3 évi folyam. Az iskola falun Szent-Mihály naptól Szent-György napig tart; a kollégiumban pedig „a szokott tanulási időben“. Brassai ajánlkozik az ABC és a számvetés kidolgozására. A Főtanács megbízza ezzel s a nyomtatási költségnek aláírás útján való összegyűjtésével és kimondja, hogy az oskolamesterek részére tanítási utasítás készítendő. Ezt a bizottságra bízzák s az utasítás tanítását a pásztori theologia körében elrendelik. A törvényelőkészítő bizottság munkálatai során az ismeretlen szerzőjű „Vélemény“ írója kemény kritikát gyakorol az alsóbb osztályok magán- és köztanításáról s végső következtetése az, hogy föl kell adni a latinul beszélés célját. Ismerkedjünk meg ennek a fejtegetésnek a gondolatmenetével. Az alsóbb osztályok magán- és köztanítása nem megy jól. Okai: a köz- és magántanítók kinevezése egyedül a rektortól függ, aki nem elég alkalmasakat választ ki, mert nem jól ismerte őket. De a „nagyobb tévedés" a magántanítóknál van, kiket a szülők, vagy atyafiság kívánságára rendel ki. A tanítók nem elég szorgalmasak s nincs „elég szemes vizsgálat", mit, hogyan, minő könyvekből tanítanak. Á köztanítókat nem fizetik jól s ezért alkalmas ifjak nem szeretnek vállalkozni. Véleménye az, hogy bizottságot kellene nevezni, hogy adjon tervet, mint lehetne az alsóbb osztályokat jobb rendbe állítani, a felügyeletet a professzorok között felosztani „felelet terhe alatt“, a „kiöregegedett manuálisokat“ másokkal felcserélni, a publikus preceptorokat kellően dotálni, a szenior fizetését jobbítani, mert „prius vivendum, deinde philosophandum"; arról a „megpendített intézvényről", miként lehetne minden körben egy partikulát építeni a poezisig, ami szükséges volna nálunk, kiknek hitsorsosai még a grammatikára is 4—5 napi járóföldre kénytelenek nagy költséggel hozni gyermekeiket. A törvényelőkészítő bizottságban elhangzott ez elvvel szemben az 1840. évi bölöni zsinat erélyes határozatot hoz a latin sikeresebb gyakorolhatására: „Minden alsóbb tanulók az oskolában, szobákban, auditóriumokban, udvaron beszéljenek deákul; az az ellen vétőkre az ú. n. plága helyreállíttatik, mely kétféle lesz: classis- és szobabeli. A classisbelire nézve: a köztanító minden órán tudakozza a plága-hordozót és büntetésül hagyjon ki neki bizonyos auktorokból részeket leckére. Hasonlóképen a gazda is jártasson
