Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
86 gatott diák jellemző kijelentését írjuk még ide: „nem, nem professzor Szász, hanem az idő van Claritastok ellen“. Igen, ez a diák találta a fején a szeget! Egy új világ volt keletkezőben, melyet nem láttak sem a kormány, sem a vádlók, csak Szász és az a diák hallgatója I A diákság pártokra szakadt, egymást gúnyolták, disputákat rendeztek. A levegő puskaporos volt. Hiába volt azonban a Főkonzisztórium rendelete, az életbeléptetés késett s így ez a terv nem vált tantervvé. Egy eredménye azonban lett, t. i. ettől kezdve magyarul tanították a felső osztályokat s kedvetlenül tanították és tanulták a latint. Ez az eredménytelenség nagy aggodalmat keltett a vezetőségben. 1839 elején arról kezdenek tárgyalni az elöljáróságon, hogy miként lehetne a latint régi rangjára visszahelyezni. Végre a Főtanács 1839-ben egy reakciós tervvel akarta megmenteni a latin sülyedő hajóját, mikor kimondotta, hogy a litteratura tanára mellé praesest ad, ki a noviciusokat heti 4 órában tanítja latinra, a tanár maga az első éves jogászoknak és másodéves filozófusoknak szintén s aki ez osztályokból másodrendűt kap, elveszti tanítványát. A jogtanár heti 2 órában hivatalos irályt (stilus curialis) tanít a másodéves jogászoknak. A teológia tanára behozza a régi latin disputációkat szerdán és szombaton délután. Latin philologicum seminariumot állítanak fel, melyben a teológusok és gregarius (végzettek, de nem köztanítók) deákok klasszikusokat fordítanak magyarra s viszont Erasmus és Musetus alapján heti 2 rendkívüli órában. És végül pályamunkákat tűznek ki a latin literature emelésére. De a harc csak nem szűnt meg. A latin mellett és ellen harcolók tulajdonképen a közélet aulikus érzelmű és ellenzéki politikusai voltak. A helyzet ugyanolyan volt, mint nálunk. Mikor 1841-ben felsőbb engedély nélkül önképzőkör alakult s újabb feladás történt, újból kiújult a seb. Az 1842/43. iskolai évtől minden tantárgyat magyarul tanítottak, mit a közvélemény örömmel fogadott. 1846-ban megint előkerül a latin kérdése, mert a noviciusok tanítása a praeses által, valamint a jogászoké nem volt eredményes. Ezért Szilágyi Ferenc azt javasolta, hogy állítsák vissza a régi rendet s a deák literaturát hallgassa a filozófiai szak két osztálya. Ugyanez évben határozták, hogy a paedagogarcha a köz- és magántanítók részére heti 2 órában neveléstant adjon elé. 1847/48-ban a főkonzisztórium új rendet szabott. A gimnáziumba csak azok léphettek, akik „az előkészítő osztályban“ helyesen beszélni, olvasni, írni, számolni megtanultak. Ezután következik 9 osztály: az öt alsó (magyar) a magyar és német nyelvvel; a négy felső (latin) osztály célja: a latin és görög mellett a felsőbb tudományokra előkészítése azoknak, akik tudományos pályákra szánják magúkat.
