Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
69 Kolozsvárt tartott Főtanácson a püspöki jelentés a papnöveldénél „némi torlódásról“ számol be s örvend, hogy a papi pálya szegényes jövedelmezősége mellett sem vesztette el vonzóerejét. Pedig a szükség „égbekiáltó“. Mindenütt a kepeváltságot sürgetik, de a püspök fél, hogy később majd, mikor már késő lesz, megbánják, akik ma oly türelmetlenül sürgetik. Az 1898/99. évi értesítő szerint a papnövendékek száma nem felelt meg a várakozásoknak s azért az E. K. Tanács felhívására az intézet bizottsága a létszám növelése érdekében azt a javaslatot teszi, hogy a „papnöveldébe“ való lépésre elő kell készíteni a VII—Vili. gimn. osztály azon tanulóit, akik papságra szándékoznak lépni. Az ilyeneket nagyobb segélyben kell részesíteni s a theologiai önképzőkörbe tagokul felvenni, hogy a theologusokkal való érintkezés útján a pálya iránt való hajlam és érdeklődés ébredjen fel bennük. A hallgatók száma: I. éves 1, II. éves 2, III. éves 3, szigorló 4, összesen 10. A következő évben két ilyen tanuló már jelentkezett s fölvétetett a „papnövendékjelöltek“ közé. A hallgatók száma most: I. éves 8 (kettő évközben kilépett), II. éves 1, III. éves 2, szigorló 3, amit az Értesítő örvendetes gyarapodásként számol el. A papnövendékek önképzőkörének történetéből álljanak itt a következő vázlatos adatok: 1848 március 12-én, a nagy napok előestéjén ülnek össze először s tanácskoznak önművelésük módjain. Pénzt gyűjtenek össze s könyveket és lapokat szereznek be. Hétköznapokon d. u. 2—3 órakor gyűlést tartanak, bibliaolvasással foglalkoznak és „egyházi társalgás“ útján megvitatják tartalmát. Tizenhárom pontban megszerkesztették szabályzatukat, melynek egyik pontja a gyűléseken való megjelenést büntetés megállapítása nélkül kinek-kinek erkölcsi kötelességévé tette. A szabadságharc miatt a megalakult egyesület csak 1859-ben kezdhette meg működését, mikor első dolguk volt a theologusok könyvtárának megalakítása. A második évben már lapot indítanak Egyházi Lap címen. 1861/62-ben egyházi beszédek és versek szavalását s elhunyt tagok felett emlékbeszédek tartását határozzák. 1864'65-ben „Theologusi Unképző-Egyletté“ alakulnak s felolvasások és bibliatárgyú pályadíjak kitűzésével foglalkoznak. 1872-ben megváltoztatják a címet és bővítik a munkakört: Theologusok olvasó- és szavalóegylete címen nemes és díjas szavalati versenyeket tartanak. 1873-ban Símén Domokos tanár is tartott felolvasást az önképző-körükben s később Boros dékán többízben.
