Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)

VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés

70

7. fejezet.

Ének, műének, orgonázás.

A reformáció puritánizmusa kidobta a templomokból mindazt, ami fényt, csillogást jelentett, az elmélkedő lelket a külsőre irányította, ami esztétikai műélvezést nyújthatott, ami a katholikus istentisztelet pompás ceremóniáira emlékeztetett s így az orgonát is. Dávid Ferenc 1567-ben Az igaz és hamis Isten ismeretéről írt könyvében mondja, hogy „a sacramentumok reformálását a misén kezdették, a kürtök és orgonák használatát kizárták“. Enyedi György (Kér. Magvető 1900. 30.) a pápások éneklésben való tévelygésének nevezi azt, hogy „sípokat, orgonákat fújnak, ami nem az Isten dicsőségére, hanem a füleknek és hallgatóknak gyönyörködtetésére van s ezért a tudós emberek kirekesztették a keresztény gyülekezetekből. Mi azért elégedjünk meg az szájjal és szóval mondott dicséretekkel és eképpen magasztaljuk a mi Istenünket“, Azóta több mint két évszázadon keresztül az unitárius templomokban nem volt orgona. Annyira ment az egyháznak ez a szigorú puritán felfogása, hogy a hangszeres zenét pl. az 1629. évi utasítások (Tóth: Az unitárius egyház rendszabályai 37. 1.) még a menyegzőknél és egyéb vendégeskedéseknél is kiküszöböltetni ajánlják. E puritán felfogás azonban nem talált a hívek részéről általános helyeslésre. A helyzet ugyanilyen volt a reformátusoknál. Bethlen Gábor pl. nem tudta megérteni, miért ne lehetne a protestáns templomokat alkalmas módon díszesebbé tenni, miért ne lehetne az orgonát a templomba bevinni, az összhangzatos éneklést meghonosítani s a liturgiát gazdagabbá, változatosabbá tenni. Hiszen ezek nem érintik a dogmákat. E ridegségnek tudta be, hogy a ref. vallás nem gyakorol elég vonzóerőt a világiakra. Különösen az ének és zene alkalmas eszköz a lélek felfelé szárnyalásának és áhítatának emelésére. Keserűi Dajka püspöke által összegyüjttette az egyházi énekeket s mikor papjai azt vetették ellene, hogy az énekügy nem az ő dolga, Dávid királyra hivatkozott. Aztán orgonát is állíttatott a fejérvári templomba, mely azonban életében nem készült el s nem vétetett használatba. Aztán egy angyalokkal és apostolok képeivel díszített szószéket is készíttetett a régi mellé, de azt már nem tudta kivinni, hogy a papok arról prédikáljanak. (Pokoly többször id. m.)

A protestantizmusnak ez az elutasító állásfoglalása az orgonával s a katholikusokra emlékeztető liturgiával szemben lassan és hosszú idő múlva változik meg. Az 1671. évi kövendi zsinat kimondja: „Die 3-tia trinitatis, karácson és nagypénteki éjszakai