Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
58 gyal, melynek tárgyunkra tartozó lényege az, hogy a filozófiai kurzus egészen más rendet kapjon, némely tudományok, melyek eddig nem taníttattak, pl. mindenik testamentumra az introductio és a zsidó régiségek, taníttassanak. A zsinat a javaslatot bővebb megfontolásra bizottságnak adta ki. Kétségtelen, hogy egy gondolkodó fő munkája, aki látta már a theologiai oktatás hiányait. Az 1834. évi tordai zsinatra maga az ifjúság terjeszti elő azt a kérelmét, hogy a papságra készülőknek taníttassanak a hazai törvények, szünnapokon mentessenek fel a prédikáció és oréciótartás, a reggeli 5 órakori könyörgés alól, a templomban az éneklés alatt a leülés engedtessék meg, az ének tanítóját fizesse az iskola pénztára, nem a diákság, az olvasó társaságnak, melynek van már mintegy 300 könyve, adjon a zsinat a 3. emeleten egy külön szobát. A zsinat viszszautasítja „ezen nem elég megfontolással készített“ kérelmet. Miért? Mert nem a rendes úton, az igazgatóság útján adatott be. Látnivaló, hogy a zsinat keresve-kereste a visszautasításra az ürügyet, mert érdemben nehezen lehetett volna a kérés teljesítését megtagadnia. Gálfi József, a tordai iskolának Kőváry szerint híres és mintaszerűen buzgó, lelkes gondnoka 1837 jan. 14-én a főgondnokhoz írt levelében elfogulatlanul és őszintén feltárja papképzésünk akkori állapotát. Papi státusunk nem erősödik, mondja a felügyelő gondnok, nincsenek híres kathedrai embereink, a papokkal nem haladunk az idővel, holott a reformátusoknak 200-nál is több „szépajku és jófejű“ papjuk van. Ha tanító kell, a „papi karzat" azt nehezen adhat különösen Kolozsvárra. „Szomorú szokás“ nálunk, hogy a lizikust (utolsó évfolyam) kirendelik még nagy eklézsiákba is papnak, pedig e korban az ifjú, ha nem „észláng“, keveset tud, olvasás és nyelvek tudása nélkül tudománya meddő. Kénytelen a más munkáira szorulni. Ö kosztos tanítvánnyal látná el a végzettet, a három év előtt ki nem rendelné s akkor is csak úgy, ha vallását jól megtanulta, deákul, németül jól tud s politikát és statisztikát tanult. A harmadik baj az, hogy a mi juristáink kétfelé tanulnak, az universitasban és ref. kollégiumban. Aki bennlakó, arra törvényűi hozná, hogy a 2 évi jogot ott köteles járni, ahol több tanitó s bővebben tanítják, t. i. az u. n. universitason s aki ezt nem akarja, annak nem adna helyet a kollégiumban. Ez a bírálat rosszindulatú elfogultsággal bizonyára nem vádolható. Lássuk, milyen volt a helyzet e tekintetben ebben a korban a reformátusoknál.2 2 Emlékkönyv dr. Kovács Ödön ref. theol. tanár tanárságának 25 éves ünm-pélye alkalmából.
