Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
55 a diákság és eklézsia között diáktemetéseknél az ingyen-harangozás megszüntetése miatt kitört. A konzisztórium békítő határozatából világosan kitűnik, hogy a templomi szolgálatot a gyakorlati papképzés módjának tekinti. Az 1792/3. év tanulmányi rendje szerint (Fase. VI, 199—200. 1.) a theologiát mindnyájan járják mind a három évben. 1794-től a tanfolyam négy éves (Fase. VII. 281.) és a theologia és a nyelvek minden tanulónak elő vannak írva. Ez azonban alig jelent lényegesen többet a későbbi gimnáziumi vallástanításnál. 1808-ban három diák kéri (jan. 2-án 11. jk. p.), hogy mivel a filozófiai kurzust bevégezték, a iheologiai leckéken kívül ne kényszeríttessenek a nyelvek tanulására és a szokott órákon publice megjelenni, hogy több idejük legyen a papságra készülésre és olvasásra. A határozat így szól: 1. „Akár az eklézsiái, akár a külső állapotban való tökéletesebb léteire elkerülhetetlenül szükséges lévén a nyelvek szorgalmatos tanulása, ennek horis publicis leendő teljesítésére, ha kolozsvári kollégiumunkban tanuló minden ifjaink a filozófiai kurzusnak bevégzése után is, a maguk tökéletesítésére való vágyódás által nem ösztönöztetnének, ezen végezés által köteleztetnek. Sőt 2. Minden egyéb az oratoria classison felül levő leckéknek is, amelyekből a publicum, vagyis ú. n. generale examenek alkalmatosságával legalább 2 classist nem nyernek, a filozófiai kurzus bevégzése után újra leendő tanulásra. 3. Publicus praeceptoroknak pro futuro csak azok tétessenek, akiknek minden felsőbb leckékből legalább első classisuk léjend“. Az elöljáróság szándéka kétségtelenül jó, de a választott eszköz célszerűtlen és helytelen. A szándék jó, mert abból a gondolatból ered, hogy ismétlés által tökéletesítik magukat. Az elöljáróság csak azt tartotta szem előtt, hogy repetitio est mater studiorum s elfeledte, hogy a kedvük ellenére folytatott ismétlés a csömörnek és utálatnak is lehet forrása. Másfelől meg rá kellett volna eszmélnie, amire a három diák kérelme egyenesen felhívta a figyelmet, hogy a tanulmányok rendjét az egyházi és világi pályára készülők szükségletei szerint kétfelé kell osztania. Még több, mint 30 évnek kellett azonban eltelnie, míg ez a kétfelé osztás megtörtént s a theologiai szakképzés a helyes irányba terelődött. Pedig a kérdés nem került le a napirendről, mert az ifjúság ösztönszerűen érezte, hogy olyan szellemi terhet cipel, mely életpályájára való előkészületének útjában áll és mindegyre előáll kérésével. Az 1811. évi téli Főtanácson az a panasz ellenük, hogy a negyedéves és idősebb tógások azon határozat ellen, mely szerint a theologiai praelectiokat ámbár volt kurzusuk szerint hallgatták, de maguk tökéletesítésük végett, míg az oskolában benn lésznek, repetálni kötelesek, mégis
