Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
X. rész: Tanárok
554 zsinat megszavazta a költségeket, ami peregrinálás utján nem jő be, feloldotta a megvizsgáltatás alól. A következő év áprilisában atyjától kapott 100 frt költség mellett peregrinálni indult — gyalog, mert — mint atyjának írá — „szabad csak úgy vagyok, ha Isten adta talpamon állok és járok“. Kölföldre indulása előtt megkérdezte a tanácstól, hogy különösen mely szakokban képezze magát. A válasz az volt, hogy bizonyos tudományos szakot nem tűzhetnek ki, de készüljön a pedagógiára és természettudományokra s tartsa szem előtt, hogy benne nemcsak professzort, hanem papot is várnak. 1846 szept. 3-án indult külföldre. Bécs fénye elkábította és el is szomorította, mert itt vette észre nemzete parányiságát és elmaradottságát, Göttingából Gedőhöz írt levelében keserűen panaszolja, hogy nyelvünk szinte elveszett előbb a latin, aztán a német nyelv vak imádása miatt. Nemzeti öltözetünket, régi szép szokásainkat levetkőzzük. A németek minden efélét drága nemzeti kincs gyanánt óvnak és őriznek. Hallgatott mathematikai, természettani és rajzi előadásokat; tanult rajzot, éneket, hogy e nálunk elhanyagolt tárgyak fejlesztésére majd valamit tehessen, és theológiát. Tanárai voltak: Langenbeck, Fuchs, Wöhler, Rück, Lücke, Gauss, Hausmann, Lotze és Francke. 1847 elején a Főtanács a kolozsvári eklézsia kérésére kimondja, hogy másodpapságra és theológiai tanárságra alkalmaztassák. Ezért átment a theológiára s most zsidót, görögöt és egyháztörténelmet és a hittudományt tanulja. E közben kitört a februári francia forradalom. Göttingában nem volt több nyugalma. Márc. elején Párisban volt. Ott élte át e lelkes napokat. Innen Londonba ment. Beutazta Skóciát. Nagy hasonlóságot talált Skócia és a Székelyföld, a skót és a székely között. 1848 aug. elején érkezett haza. Az ország a szabadságharc lázas lelkes napjait élte. Most élte életének legkinzóbb korszakát. Egyházának is, hazájának is tartozik. Melyikkel szakítson? Szept. 10-én köszöntött be. Beszédjének alapigéje ez volt: Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem fegyvert. Voltak, akik e beszédet túl merésznek tartották s megbotránkoztak rajta. Eötvös szept. elején az ifjúságot zászló aló hívta. Jakab József azonnal jelentkezett s a papság és tanárság mellett szorgalmasan járt exercirozni. Okt. 23-án általános népfelkelést hirdettek. Jakab József Way Miklós kir. biztoshoz kérést adott be, hogy elesése esetén térítsék meg az egyháznak 1300 ezüst frtnyi költségét, mit külföldi tanulmányaira költöttek. Az E. K. Tanács s a kir. biztos válasza után Jakab József nov. 4-én bevonuItE nyedre a tüzérekhez. 1849 febr. 18-án a magyarosi ütközetben foglyul esett. Bécsbe vitték, egy osztrák ezredbe besorozták Mantuóban. Székely Sándor püspökhöz írt levelében beszéli el, hogy meny
