Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
X. rész: Tanárok
547 kára. 1816 január 9-én a Főtanács második papnak nevezi ki Szász Mózes mellé. Ezelőtt ugyanis az eklézsiának két rendes papja volt, de a templomépítés s az 1811. évi devalváció annyira kimerítette, hogy egyik papját, Ferenczi Jánost 1815- ben visszabocsátotta Torockóra, ahonnan 1794-ben hozatta be. Barna képe, nehézkes mozgása, dörgő hangja nem nagyon ajánlták, mint papot. Ezért mondta róla Kovács Miklós püspök, kivel bizalmas jó barátságban élt, hogy őt nem nézni, hanem hallgatni kell. Mikor ő volt a soros, mindig tele volt a templom, többen más felekezetűek is. Mindig kidolgozott beszéddel lépett be a templomba, melyet aztán hallgatói rendszerint elkértek. A társadalomban nagy tekintélye volt, sok ismerőse a legkülönbözőbb részekből. 1816-ban a papszentelésen a keresztény vallás értelmét, eredetét és hasznát fejtegette. Jeligéjét Herdertől veszi: Die erste und letzte Philosophie ist immer Religion gewesen. A vallás hasznát abban látja, hogy az emberi tehetségek kifejlődését segíti, az erkölcsi jóságot támogatja, hogy az ember az istenség földi képviselője lehessen. Három évvel később, 1818-ban a homoródoklándi zsinaton a papok felszentelése alkalmával a keresztény vallás méltóságáról értekezik. Mi a vallás? „Szent egybefoglaló pólusa a végesnek és végtelennek, záloga felsőbb eredetünknek és örökkévalóságunknak“. S mégis nehéz megmondani, hogy hasznot, vagy kárt tett-e többet ? Mert világosságot is szórt szét, de akadályozta is tökéletességünket, „kárhoztatván a szent régiség mohos falain túl látni akarókat“. Szövetségeket is szerzett, felmelegítvén az érzést, de szakadásokat is csinált. Az emberi törekvések határát és útját nem lehet kimérni. Lám „Kant határkövei is az ismerkedés mezején kiforgatódtak“. A vallási türelmetlenség értelmetlen, mert a ceremóniák a vallás lelkének csak a teste. Ezek száma változhatik „a pallérozódás állapotához képest“. A vallás kérdését „úgy kell nézni, mint hit dolgát, nem mint tudományt“. Tudomány, hit, vélekedés különböző grádicsai az ismeretnek. A hit több, mint a vélekedés, „mert a bennünk levő isteni rész örök teremtménye, de kevesebb mint a tudomány. Az isten megfoghatatlan. A különböző külsőknek egy az igazsága: nemcsak tudóvá, hanem jóvá formálni a népet. A vallást egészen az élet megszentelésére kell fordítani. Mint pap helyesli Kant tanítását, t. i. a szentírást úgy kell magyarázni, hogy „azáltal erkölcsi miségünk gyámolíltassék“, de nem helyesli, mint exegeta, mert itt „nem szabad az író értelmét erőszakosan egyébre húzni“. 1827-ben a bágyoni zsinaton mondott beszédet41. Tárgya: „az isten egységéről. 41 Az isten egysegéről. Kér. Mavető, 1861. 35*
