Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
X. rész: Tanárok
546 hogy kitűnő jó lelkű ember volt s tőle magától hallotta, hogy külföldön az akadémizans ifjaknak ő főzte vasárnaponként a káposztát, kínálta belőle a németet is, de ez nem fogadta el. Tanított teológiát, zsidót, görögöt, egyháztörténelmet. Egyetemi tanulmányai, tanszéke tekintetében Gyöngyösi és Benczédi között irodalmi vita fejlődött ki, melyet Székely Miklósnál már ismertettem. Gyöngyösinél40 olvassuk, mint Sylvester állítólagos nyilatkozatát: „nagyobb fáradtsággal s több küzködéssel készülhetett e szakmájára, mint azelőtti minden tanulmányaira“. Itt olvassuk Molnosnak egy nyilatkezatát, melyben szembeállítja Szász Mózest és Sylvestert, mint papokat. Amaz már első fellépésével mint kitűnő szónok tűnik fel, de gyorsan lehanyatlik. Ez „gyakorlat és előkészülés nélkül lépett fel“, de kitartó erővel és bátorsággal gyorsan felemelkedett az elhívatás tetőpontjáig. Ezek a nyilatkozatok, ha igazak, azt mutatnák, hogy Sylvester tényleg nem a tbeológiai tanszékre készült. Gyöngyösi arra is hivatkozik, hogy kezdetben szabadkozott tanári készületlenségével s már ekkor foglalkozott azzal, hogy minden tantárgyra külön szakerőket kell előkészíteni, ami ebben a korban egészen újszeiű gondolat. Ezt mutatják 1812 december 7-ről Jénából a püspökhöz írt következő sorai: „Készületlenségemet leginkább abban találom, hogy zsidóul és görögül nem tudok, melynek oka a sorsom kimenetele iránt volt bizonytalanságom. Itt theológiát tanulni zsidó és görög nyelv nélkül annyi, mint háborút indítani költség nélkül. Szükségesnek tartanám, hogy az ezután kijövő ifjak ne sors szerint küldetődjenek ki, hanem különösen készítődjenek a kijövetelre, nemcsak hogy németül beszéljenek, de frantziávul (I), görögül és zsidóul is értsenek, mert különben itt is ezekre költeni kell s drága időt vesztegetni“. Ez megint amellett szól, hogy ő nem arra a tanszékre készült, amelyet elfoglalt. Óráit reggel 6-kor tartotta egy szál pislákoló faggyúgyertya mellett. Tanítványai nagy szeretettel és figyelemmel csüngtek ajkain. Szabadelvű, haladó szellemben beszélt a tiszta őskereszténységről, annak tiszta moráljáról, Jézus történelmi alakjáról. Gyöngyösinél is, Kővárynál is olvassuk, hogy ellenfeleink gyanúsítani kezdették „az éjszakai tanárt“ a kiszivárgott eszmékért. Sylvester ezekre azzal felelt, hogy ő, az unitárius hittanár, unitárius theológusoknak mondja ezeket a terem néma falai között. Komolyságával, de bizalmatkeltő jó szívével bálványozott tanára lett a diáki társaságnak, amely sokszor fordult hozzá közvetítésért a szigorú Molnos rendtartásával szemben. Gazdaságot is folytatott. A diákok örömmel mentek hozzá kerti és mezei mun- 49 49 Emlékeimből. Vili. IX. Unitárius Közlöny, 1892.
