Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
VI. RÉSZ. A kollégium szervezeíe, oktatás, önképzés, felszerelés. I. fejezet. Elemi iskola. A kollégium tanulmányi rendje magában foglalta mindazon ismereteket, melyek az iskolába lépéstől, az olvasás-írástól kezdve a papi és mesteri állásra való előkészületre szükségesek voltak. Ez a rendszer három részre tagolódik. Az alsó a triviális, a középső a klasszikái, a felső a publikus, vagy akadémiai fokozat. Mai szavakkal: az elemi, közép- és főiskolai tagozat. Ennek az egységes felépítésű szervezetnek, mely megegyezett az ország többi protestáns intézeteivel, csak a közepe van szervesen kiépítve. Az alapja többféle célt kíván szolgálni s azért szükségképen mindeniknek kárára és hátrányára cselekszik. Az egyházi Főtanács a' falusi iskolákat a gimnáziumot megelőző elemi tanfolyamokkal egy természetűnek tekintvén, egy szervezetet adott nekik : egy tantervet, ugyanazon tárgyakat, ugyanazon mértékben szabta ki mindenikre.1 Holott ez intézetek hivatásukat s a környező viszonyok különbségét tekintve merőben különbözők. Falusi iskolából is jött ugyan gyermek a kollégiumba, de aránylag csekély számban, amiért helytelen dolog volt az összes falusi iskolák érdekével ellenkező intézkedést tenni. Mert a falusi iskola csak hiányosan, vagy sehogysem tudja elvégezni a 4 éves előkészítő iskola részére előírt teendőket. A kollégiumi elemi iskolai tanulónak mindeniknek volt magántanítója, aki naponként rendszeresen foglalkozott vele. A falusi gyermeknek nem volt s a tanítónak 60, 80, vagy még több tanulóval kellett foglalkoznia. A falusi gyermek évenként 5—6 hónapig járt iskolába, a kollégiumi 10 hónapig. A 1 1 Kovácsi A.: Népiskolánkról, Kér. Magvető, 1868, 211.
