Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
IX. rész: Igazgatók
380 „a Kolozsvárra letelepedett jezsuiták bosszantására“ nyomtatáshelyűi Ingolstadtot nevezték meg, a jezsuiták kezébe került katholikus várost. Nagy vihar kerekedett ebből, mely később a Heltainyomdát is majdnem elseperte. Hogy Palaeologust mi sors érte, láttuk élete története elbeszélésénél. Hunyadi Demeter, Basilius és Eppelius, kiket a Defensio árulókként bélyegezett meg, mohón törlek a szabadabb irány elnyomására. Kolozsvárt sokak előtt ismeretes lehetett e három férfi titkos merénylete. „Bogáthinak, kit nem kötött befolyásos rokonság Kolozsvárhoz, már 1581 végén meg kellett válnia állásától“. Gerendre ment, hol a kastély ura, miként az Erdélyből rég elköltözött Palaeologusnak, neki is jó barátja volt. De nemsokára jött Kolozsvárról a lesújtó hír, hogy Dávid Ferenc fia meghalt, Trauznert és társait innovatorsággal, az ország törvényeinek kijátszásával vádolják. Bogáthi nem érezte magát biztonságban. Gerendi tanácsára és anyagi segítségével családjával együtt k ment Pécsre, hol 1582 jun.-ában a virágzó gimnázium mellé állították. Itt voltak akkor Jászberényi és Válaszúti, de nem érezte magát otthonosan közöttük. Haza vágyott az erdélyi hegyek közé. Itt e két év alatt nagyon alászállt a kiskorú fejedelem helyett kormányzó tanácsurak tekintélye. A jezsuiták erős gyökeret vertek Kolozsvárt, az eretnekség főfészkében. Bogáti jóakaróinak nem volt nehéz bocsánatot eszközölniök a már nem veszélyes bujdosónak. 1584 őszén Tordán foglalja el ismét régi állását. De éhség és pestis, mely fiát megölte, elűzte őt a Székelyföldre. 1585-ben Homoródszentpálon Kornis Farkas kastélyában húzta meg magát. Az 1588. évi medgyesi országgyűlés után, mely a jezsuitákat kitiltotta Erdélyből, Kolozsvárra hívták papnak. Itt fejezte be legnagyobb theológiai munkáját, az Apocalypsis magyarázatát, melynek előszavában visszatekint a száműzetése óta eltelt hét évi „pokol iidőkre“. Elmondja, hogy munkáját lefordítván magyarra, elküldte Karádihoz, aki harmadfél évre egy könyvvel felelt. Ebben „szidalmazás és arcázás elég van amaz harmad nyárbeli kételen consensus miatt“; de inkább azért, mert más értelemmel magyaráz a az Apocalypsist. És hozzáteszi, hogy a szidalmazásra és arcázásra, „mint vén embernek fiakoru tisztességgel feleltem meg“ Erre a „kételen consensusra“ nézve eltérők a magyarázatok. Az Éber-féle kalandárium feljegyzései között Dávid Ferencet „theologus incomparabiIis“-nek mondja. 1580 jun. 2-án feljegyzi: az ő Antikrisztusnak mondott hű tanítványai d. e. 9 órakor a tordai zsinaton Hunyadi Demeter által eltiltattak (excommunicati) a papi hivataltól s utána teszi: 0 tempora!
