Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
IX. rész: Igazgatók
381 Magára nézve nincs semmi megjegyzése. 1582 márc. 27-én feljegyzi: d. e. 9—iO óra között meghalt Dávid Ferenc fia „sok jó ember megdöbbenésére és gyászára, kiknek reményét meghiúsította“. E megjegyzések világot vetnek a Dávid Ferenc, valamint családja s közte fennállott bensőbb kapcsolatra. Kanyaró szerint Bogáthi bizonyára jelen volt a zsinaton, de nem írt alá a Hunyadi Demeter püspök és Blandrata ott javasolt konfessziójának, csak 1581 nyarán, mikor maga is papi hivatalt vállalt Gerenden. Ez lesz — úgy mond -- az a „harmadnyárbeli kételen consensus“, melyért Karádi rá megharagudott. Ezzel szemben Jakab Elek szerint Bogáthi „azon szabadelvű papok egyike, akik Dávid Ferenc elítéltetése után a tények hatalma előtt meghajolva az új unitárius egyházszerkezeti és hitcikkeket aláírták ugyan, de belső érzésüket és meggyőződésüket elhalgattatni nem tudván, a hitújítók megbüntetését rendelő újabb törvény (1579 okt. 21—24. tordai országgyűlés I. t. cikke) s a fejedelemhez tett besúgások következtében gerendi papi állomását elhagyta s Baranyába menekült. Azután Erdélybe visszajött, különböző unitárius főuraknál és eklézsiákban szolgált s később a tényleges új helyzetet nyilván elismerve, kolozsvári prédikátorrá választatott“. Kriza Toldyhoz 1853 márc. 20-án írt levelében (Kér. Magvető, 1880, 163. 1.) Bogáthi theológiai irányáról ezt írja: a tiszta monotheismust tanító Dávid Ferencnek volt követője s bár a fejérvári gyűlésen 1579-ben alá is írta a többi papsággal a Jézust illető subordinata adoratio tanát, de csakhamar elunván a sok cirkálást, egész költői könnyűséggel Baranyába barangolt el s csak később, csillapodott vérrel, érettebb ésszel fogott kezet az orthodoxus unitáriusokkal*. Az egymással ellenmondó állítások között nehéz megállapítani az igazságot. Kanyaró rektori állása elfoglalását épen a Dávid Ferenc elveihez való kitartó ragaszkodásával magyarázza, ami épen nem valószínű. Silentiumot kapván t. i. a Dávid iránynak pártolásáért, „letette a papi süveget, visszatért az elhagyott tanári pályára s hatalmas pártfogói csakhamar a legelső protestáns főiskola élére állították, hol a nagynevű Dávid Ferenc, Sommer és Palaeologus utóda lehetett“. Ezt ő 1580 második felére teszi, de csak egy évig működhetett itt, mert a Defensio „titkos merényletéért“ 1581 végén el kellett hagynia állását, „mert nem volt befolyásos rokonsága“. Előbb „hatalmas pártfogói“ segítették állásba s egy évre rá „befolyásos rokonság“ hiánya miatt kell elhagynia ? A jezsuiták ellen írt zsoltára magyarázatában (Kér. Magvető, 903) meg azt mondja: „Valószínű, hogy saját püspöke távolította el őt a főiskola éléről a Dávid Ferencnek még emlékét is szívesen kiirtó udvari párt kedvéért“. 1581
