Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
IX. rész: Igazgatók
373 Sőt Jakab Elek szerint ez volt az egyik cél Palaeologusnak a főiskolánál való alkalmazásával is. Possevinus szerint Dávidnak az volt a célja, ami Luthernek és Kálvinnak: unitárius szellemű bibliát akart a nép kezébe adni. Azt remélte, hogyha az eredetit helyesen fordítják le, abban vallésa tanai új megerősítést fognak találni. Azonban Palaeologus némely tanokban meghasonolván társaival (?), Erdélyből menekült. Possevino itt magáról akarja elterelni a történelem kárhoztató ítéletét. Palaeologusnak nem azért kellett menekülnie, mert munkatársai egyikével-másikával valamely hittani kérdésben nem értett egyet, hanem menekülnie kellett épen Possevino és Wujek jezsuiták miatt, akik XIII. Gergely pápa utasításai értelmében őt minden módon az inquisitio kezébe törekedtek szolgáltatni. Ami sikerült is nekik. Dávid Ferenc biblia-fordítási terve így nem sikerült. Símén Domokos ezt a tervet akarta megvalósítani, de betegsége s korai halála meggátolta benne. Különben rendkívül meleg és bizalmas barátság fűzhette Palaeologust Dávid Ferenchez. Ezt mutatja nemcsak az, hogy Dávid minden őt magát és ügyüket érdeklő változásról, ha csak lehet, bujdosása közben is értesíti őt, hanem az is, hogy fiának tanítója, mentora volt. 1573 dec. 27-én Krakkóban írt levelében panaszolja neki: Minden nap rosszabbra fordul dolgunk; viszályaikkal felzavarják az egyházat. A következő év január 1-én országgyűlés lesz, ahol tart tőle, hogy őket, mint az ország megrontóját vádolják s helyükről elűzik, hacsak az Isten ellenségeik szándékát véletlenül meg nem akadályozza... Fiára nézve egyebet nem mondhat, mint hogy maradjon nála és tanuljon, ha neki nincs terhére és hogy ő tartása és tanítása fejében nagyanyja úrasszonyától fogadjon el annyit, amennyit illőnek lát, vagy adja át őt tanítás végett Konstantinhoz. (Erről a férfiről nem tudunk semmit.) Dávid belső vívódásairól és lelki kétségeiről is koronként értesíti barátját. 1570 nov. 29-én Gyulafehérvárról írja neki: oly időket értek, hogy az igazság nyomozása nem bátorságos, annál kevésbé belső érzéseik nyílt bevallása. De akiket Isten lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik“. Aztán folytatja: ellenfelei tanainak téves voltát megismerte, ezért az Istenről az eddigiektől különböző hittételeket kellett felállítani. „De ellenfelük minden ellenvetését eloszlatni nem bírja. Különösen Krisztus isteni, vagy emberi természete felől mérlegeli a nézeteket s kéri, hogy erről véleményét írásban, vagy élőszóval mondja meg“.5 Még egy levélről teszünk említést, melyet Szakmári Ist5 Jakab E.: Dávid Ferenc emléke. II. r. 12., 15. 1,
