Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
IX. rész: Igazgatók
374 ván kolozsvári unitárius prédikátor 1575 aug. 6-án írt neki. Ez „mostani száműzetéséről“ beszél, melynek konkrét körülményeiről nem tudunk semmit s mutatja azt a bizalmas jó viszonyt, melyben Dávid és hívei Palaeologussal voltak. E levélben arról értesíti Palaeologust, hogy Fehérvárt nehány atyafi fogságba esett, de jó emberek közbenjárására kiszabadultak. Kéri a béketűrés istenét, hogy mostani száműzetésében legyen vele s vigasztalja. Kik estek fogságba, miért, kik voltak a közbenjárók, hol, miért volt száműzve Palaeologus, nem tudjuk. Talán nem is szoros értelemben vett száműzetést kell itt értenünk, hanem a jezsuiták áskálódásai és Báthori gyűlöletes ellenszenve elől való menekülést. Másfelől is fenyegette veszély Palaeologust. Az 1573. évi május 24—27-i tordai országgyűlés már harmadízben hoz végzést az innovatorok ellen. Sőt kiterjeszti a törvény büntető erejét most már a magyarországi részekből valókra, sőt külföldiekre is. „Meghatároztatott, hogy senki, akár külső, akár a fejedelem erdélyi és magyarországi birodalmában levő ember a religióban innovatiot behozni ne merjen, a fejedelem a hozott törvényeket tartsa meg minden cikkelyében, viseljen alattvalói lelkére gondot, az efféle innovatorokat ne szenvedje, sőt büntesse meg“. Lehetetlen észre nem venni, hogy a „külső“ emberekre vonatkozó intézkedés azon olasz, lengyel és német szabadelvű férfiak ellen irányult, akik hazájukból száműzve vagy kiüldözve, Kolozsvárt a Dávid Ferenc hívei körében meleg fogadtatásban részesültek s mint papok, vagy tanárok a tudományt és felvilágosodást terjesztették. Ilyen volt Palaeologus, aki Báthori István óta a minduntalan feltűnő jezsuiták miatt nem érezte magát biztonságban s jobbnak látta Lengyelországba menekülni. Az országos intézkedések mellett apró kis tűszúrások is kedvetlenítették a Dávid híveit. Ilyennek tartja Borbély (Dávid Ferenc és kora, Kér. Magvető, 1911. 363. 1.) a városi tanács azon határozatát (1573 dec. 10.), hogy a tanítók fizetését csak a befolyó tandíjban állapították meg, a tandíjat pedig az abécéseknek 25, az olvasni tudóknak 5Ó drban, a felsőbbosztályosoknak 1 írtban szabták meg. „E végzés volt okozója annak, hogy Palaeologus állását elhagyva, Kolozsvárról Krakkóba távozott. Mikor aztán a városi tanács belátta, hogy emberségesebb honorárium is alig elég a megélhetésre, a fizetést 1574 január 27-én visszaállította a régi 100 írtra. E rendelet Palaeologust is visszatérítette Dávid környezetébe. Budzinski levele igazolja, hogy március 17-én már tanít“. Palaeologus mindössze 1574 március 17-étől 1575 aug. 6-ig tanított. Előbbi időről nincs teljesen hiteles adatunk. Borbély fennebb idézett állítását Jakab Elektől veszi, aki (Kolozsvár története II. 213. I.) e korszakot
