Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)

IX. rész: Igazgatók

372

logus 1574. elejétől 1575. aug. 6-ig tartózkodott Kolozsvárt s más adatoktól az, hogy akkor volt Sommer utódjaként a főiskola rektora.

Palaeologus azokhoz az idegen theologusokhoz tartozott, akik János Zsigmond halála után Kolozsvárra kerültek s itt mélyreható hittani vitákat folytattak. Ezek: Sommer, Paruta, Neuser Ádám, Glirius és Palaeologus. Hatására és nagy jelentőségére mutat az, amit Socinus Faustus 1581 nov. 20. Krakkóból írt Kolozsvárra Squercialupus Marcellusnak, a fejedelem második orvosának, aki Blandrata mellett működött s az ő nézeteit vallotta: „A vallási bajoknak oka nemcsak itt (t. i. Lengyelországban), hanem Erdélyben épúgy, mint Magyarországon, Litvániában és másutt is, Palaeologus befolyása és iratai. Avagy épen Erdélyben mindenkinél elébb nem épen ő tanította Krisztus nemimádásának és segítségül nemhivásának tanát más téves tanításokkal egyetemben? Ma is nem épen az ő tanítása, — melyből állítólag Dávid Ferenc tanítása is származott — az, amely Magyarországnak oly sok egyházközségét megrontotta? Nem ő az, aki mint egy új Dávid Ferenc Litvániában az egyházközségeket fellázította s Lengyelországtól való elszakadásra bírta?“ Socinus Faustusnak e nyilatkozata azt mutatja, hogy Palaeologusnak rendkívül nagy szerepe volt — mondja Borbély — nemcsak Dávid F. christologiájának kialakulására, hanem e tannak a külföldön való elterjesztésére is. Hogyan, milyen módon, milyen eszközökkel, mely időben érte el ezt a nagy befolyást, ma még nem tudjuk. Talán a ma még ismeretlen és feldolgozatlan munkái — melyek a kollégium könyvtárában vannak — fognak majd e kérdésekre feleletet adni.

Wujek Jakab jezsuita és Bellarmin Róbert szintén azt mondják, hogy ő terjesztette volna el Európaszerte a legveszedelmesebb protestáns tanokat. Ez a nyilatkozat megmagyarázza azt a szüntelen és fáradhatatlan üldöztetést, melynek a pápai udvar részéről ki volt téve.

Meg kell még emlékeznünk Palaeologussal kapcsolatban Dávid Ferencnek egy nagyszabású tervéről, melyet sajnos, nem valósíthatott meg s melyről Jakab Elek emlékezik meg. Ez a biblia unitárius szellemű fordítása volt. Dávid Ferenc még 1571-ben a bibliának „megigazított fordítására“ keleti nyelveket értőkből bizottságot nevezett ki, melynek feje Máté (helyesen: Mátyás) nevű lengyel tudós volt, aki a zsidó nyelvet jól értette. Mihelyt azonban Palaeologus Erdélybe jött, mint nagyhírű görög tudós, a bizottság elnökévé ő neveztetett ki. Az volt az utasításuk, hogy a bibliát az eredeti szövegből hibátlanul s a római katholikus iránytól és szellemtől megtisztítva fordítsák le.