Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
30 erős kritikával és kicsinyléssel szól a jó hangzású „philosophicus cursus“ név alá burkolt felső tagozatról, amelyet a külföldet rosszul utánzó fiók-universitas-félének mond. Már nem gimnázium, de még nem egyetem, valami korcs-alkat, amely több célt kerget, de egyiket sem éri el, minden közéleti pályára elő akar készíteni s egyre sem küld jól képzett, kellő ismeretekkel rendelkező ifjakat. S mégis azt kell mondanunk, hogy a tudományos élet szervezetlensége s egyetemek hiánya miatt akkor ez volt egyetlen lehetséges módja annak, hogy a közéletre kellő utánpótlás neveltessék. Ha az ifjú körülményei szerencsések voltak, külföldi egyetemre ment s tovább tanult. Ha szegény volt, nem jutott a költségekre, kilépett az életbe, állást foglalt s kenyerét megkereste. A felső tagozat tanulmányi rendje, miként a gimnáziumé is, a kor német iskoláinak utánzása volt. Sturm strassburgi gimnáziumához, mely az alsó tagozattal együtt 9 évig tart, csatlakozik az ötéves akadémia, oktatás helyett előadásokkal. Tárgyai: teológia, történelem, dialektika, retorika, grammatika, költők olvasása. Az erlangeni egyetemen az első évben mindenkinek (teológus, orvos, joghallgató) hallgatnia kellett világtörténelmet, fizikát, logikát, filológiát, mennyiségtant és természetrajzot. E hat tárgyat a diákok gúnyosan Fuchsen-Collegiumnak nevezték. Nem szerették s örültek, ha túl voltak e tárgyakból a vizsgálaton. A wittenbergi egyetem statútumát 1545-ben maga Melanchton állapította meg. Eszerint 3 fakultása van, ú. m. teológiai, orvosi, filozófiai. Az elsőn 4, a másodikon 3 s az utolsón 10 tanár, akik a következő tárgyakat adják elő: dialektika, retorika, fizika és Plinius historia naturálisa, arithmetika, Euklides, Latin írók, különösen Cicero, a „paedagogus“ latin nyelvtant, Terentiust, Plautust magyarázza, Aristoteles és Dioskorides fizikája, héber, görög klasszikusok, néha Pál levelei. Szombaton esténként szavalatok és vitatkozások felváltva. Ezért nevezte Frigyes János választófejedelem a filozófiai, vagy „artisták“ fakultását alapító levelében „a többi fakultások eredetének és törzsének“. A mathematika nagyon alacsony színvonalon állhatott. Alig hisz az ember a szemeinek, mikor olvassa, hogy a tanár a szorzásról és osztásról szólva biztatja tanítványait, hogy nehezek ugyan, de figyelemmel mégis megérthetők. A görög is gyengén állott, mert a fősúly a latinra esett. Természettant és rajzi szertárakról, botanikus kertről stb. szó sem esik.2 A gimnázium és egyetem élesen és lényegesen különböznek céljaikban. A gimnázium célja: általános míveltséget, az 2 Raumer: Geschichte der Pädagogik, I. 280—290,
