Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
265 megváltoztatása és részegség miatt nehány nummust levonnak, de a főnök visszaadja nekik. Sok osztozkodás volt a magyar és szász cétus között. Részleteit 1. Szász unitáriusok c. fejezetben. 9. fejezet. Étkezés (Konviktus.) Ennek a kérdésnek a történelmi vizsgálata betekintést enged abba az intim, meghitt családi viszonyba, melyben a diákság élt a kolozsvári eklézsia tagjaival s amely viszony a szó igazi értelmében a család és gyermekei közt fennálló kapcsolatot mutatja. Az eklézsia valóban „nutrix matere“ volt a diákságnak. Ez a viszony kezdetben meghitt, meleg és összhangzó volt. Idők folyamán, amint a hitsorsos családok száma apadt s a történelem vihara újabb és újabb csapásokat és terheket zúdított a lakosságra, ez a meghitt és meleg viszony néha-néha elhidegedett, egyenetlenségek és zavarok állottak elé s a 19. század elején a drágaság emelkedésével s a terhek nehezebbé válásával a diákok étkezésének régi rendje is teljesen megváltozott. Szomorúan érdekes, hogy az étkezés régi rendjéről épen az eklézsia presbitériuma és a diákság között keletkezett ilyen kellemetlen összezördülésre vonatkozó iratokból értesülünk. Ilyen összezördülés történt 1810-ben meghalt diákok felett való harangozás és 1831-ben az ú. n. nyári diákok szolgálata tárgyában. Simó Pál kolozsvári kántornak 1774-ben fizetésjavításért beadott kérelme is tartalmaz erre vonatkozólag értékes adatot. (L. Oskolamester c. fejezet) A másik esetet a Fasc. írója (IX. 260—268.) 1810 ápr. 8-án örökítette meg. Az alkalmat az adta, hogy az eklézsia a templomépítés nagy költségei miatt anyagilag teljesen kimerült s hogy jövedelmeit valahogyan szaporíthassa, a presbitérium az ifjúság szolgálataira való tekintet nélkül, elhalt diákok temetésénél az ingyenes harangoztatást megtagadta. Azt az anyai szeretetet — mondja a főnök —, melyet az eklézsia, „a mi iskolánk igazi anyja“, az összes kollégiumi polgároknak, különösen pedig a szegényeknek eleitől kezdve bőkezű és kegyes nutrixa, már nehány századon keresztül kegyesen megbizonyított, melyet az elhalt tanulókkal szemben is, hogy azoknak is lehetőleg tisztességes temetés adassék, szükség esetén még saját költségén is és a temetési pompát harangozással is azóta, mióta Isten kegyelméből harangjai vannak, anyai jósággal állandóan ingyen bizonyította. Az ifjúság kérelmét, melyet a főnök és exactor írtak
